Van értelme szakítani a másik fél érdekében?

Kicsit több mint egy éve vagyok együtt a párommal. Az első fél évben minden nagyon jól alakult, tökéletes volt a kapcsolatunk. Aztán viszont kaptam egy jó munkalehetőséget. Vagyis nézőpont kérdése, mivel maga a munka nagyon sz*r, de jó fizetést kapok. Az ország mindegyik szegletébe kivisznek minket(néha Ausztriába is), mindig máshová ,ahol a munka van és amíg be nem fejezzük, addig ott helyben vagyunk elszállásolva. Ez lehet 1 hét, vagy 2 hét, mindig változó.

Ezt viszont mindkettőnk nagyon rosszul viseli, ő rosszabbul. Minden héten ír, hogy belepusztul abba, hogy nem láthat, egyre rosszabbul viseli a hiányom, és hogy utálja hogy ilyen bizonytalan mikor érek haza. És hogy nagyon fáj neki, hogy már alig töltünk időt együtt, és hogy mikor hagyom már ott ezt a munkát. Viszont ezek ellenére sose tudna elengedni engem. Ami a legrosszabb, hogy amennyire utálom én is ezt a melót, annyira jól fizet, és végre nőtt az életszínvonalunk. Mostmár tudok félretenni, autóra, akár lakásra. És amilyen rossz világ jön, nem szeretném itt hagyni ezt a stabil keresetet.

Viszont nemtudom ennek a kapcsolatnak így mi értelme van. Tiszta szívemből szeretem, de most egy olyan élethelyzet van, amikor nagyon fontos, hogy stabil jövedelmem legyen. (Eddig nem mindig volt sajnos.) És kétnaponta depressziós vagyok emiatt a helyzet miatt, de főleg amiatt, hogy látom, hogy ő mennyire szenved. Sokszor nemtudok melóba ottlenni agyilag, és nekem ezen az életem is múlhat. Meg nem szeretném, hogy elnyomjam őt, vagy mérgező legyen a kapcsolatunk. Így felmerült bennem, hogy szakítok vele, mert hiába szeretem, ha nem tudok normális kapcsolatot fenttartani, akkor nem látom értelmét a dolognak.

F