Ha mentálisan 66-szor meghaltam és antidepresszánst szedek 30 évesen; és nem is tudom, hogy vágyom-e már párkapcsolatra, akkor gyakorlatilag nekem ez már campo di basso?

Az a gyanúm, hogy saját magaddal sokkal inkább foglalkozni kellene, mint más életével. Mit szoktál csinálni szabad idődben? Van valami hobbid? Mit csinálsz azon kívül, hogy dolgozol?

Egyébként amennyire én eddig tapasztaltam az állatorvos pont egy olyan szakma ahol szükséges a gazdikkal a szociális interakció. Tehát napi szinten körül vagy véve emberekkel akikkel beszélgetni kell.

A kapcsolatok nagy része siralmas, átlagos idejük manapság 1-3 év. Elbszott házasságok tömkelege, megnyomorított gyerekek sokasága, csak mert azt hiszik az megmenti a szros kapcsolatukat.

Kicsit szembe kéne nézni a valósággal, ízlelni belőle és akkor egyből tisztábban látnád a világot. Nem a romantikus filmekből meg a közösségi médiából kell összerakni.

Antidepresszánst nem kapsz a semmire, szóval nem az a gondod hogy nem tudsz nőkkel beszélgetni. Gondolom valami elemi szorongás van a háttérben ezer mélyebb ok miatt, ha nem még súlyosabb problémák - ezekkel kéne foglalkozni szakemberrel, akkor is ha már voltál 20 milliónál korábban és szr volt. Addig menni, míg nem találsz olyat akivel elégedett vagy, mert a saját életedért dolgozol, azt akarod jobbá tenni.