Miért ilyen igazságtalan az élet?

#9: Hiába jutsz feljebb, ha közben idősebb is leszel.

Azt nem értik vagy akarják megérteni sokan, hogy mikor önfejlesztésről, tanulásról, bármiről van szó, akkor a sorban előtted lévők, akik jobb starthelyzetből indultak sem fognak henyélni. Sőt, pont ők nem fognak henyélni, mert magasról nagyobbat lehet esni és erre ha ők nem jönnek rá, akkor a családjuk emlékezteti őket.

A jó helyre születettekkel pedig nem lehet párhuzamba állítani a lottómilliomosokat, mert azok többnyire semmilyen pénzügyi kultúrával nem rendelkeznek, csak a pénz, a gazdagság mámorában élnek.

Még nem találtak ki olyan, igazságos rendszert, ami az életben való küzdelmet jutalmazza, mert egy játékban ez teljesen jól működik, de a valóságban az EREDMÉNYÉRT jár a keksz.

Lehet moralizálni azon, hogy hogyan, milyen módon érted el, mennyit tettél érte, kellett-e tenned érte vagy beleszülettél, de a lényegen nem változtat.

Érhettem volna többet el az életben? Kétségkívül. De nem bántam meg, mert egyrészt a mai napig úgy érzem, hogy túl nagy kockázatot vállaltam volna és akkor, amikor bizonyos döntéseket meghoztam, nem tudhattam, hogy a világ úgy fog alakulni, ahogyan.

Másrészt pedig bár a semmiből élvezni sem lehet túlságosan az életet, de az a sok alacsony szintűnek tartott kikapcsolódás, amiben részem volt, illetve az a sok elolvasott könyv, önfejlesztő anyag, de akár a megnézett filmek, sorozatok is hozzátettek valamit a személyiségemhez.

Erre akkor jöttem rá, mikor egy irigyelt srácot jobban megismertem egy terápiás csoporton, akiért természetesen néhány lány is odavolt.

Akkor jöttem rá életemben először, hogy vannak még tőlem is szótlanabb, sótlanabb és kevésbé szórakoztató emberek, akikkel a szakmájukon kívül tényleg nem lehet semmiről beszélni és 5 mondaton keresztül visszajutnak a szakmájukhoz. Aranyásót tudott volna venni, de neki is az volt a problémája, hogy lelki társat keresett, aki egy ugyanolyan fura, szakbarbár lány lehetett volna, mint amilyen ő maga is volt.

Olyat is ismerek, aki megnyerő személyiség és mellette pénze is van. De ő más típus, már gyerekkorában is szavalóversenyeket nyert, nyilvánvaló, hogy az értékesítésben kötött ki. Mivel neki ez nem munka, élvezi, flow-ban van, ezért fel se tűnik neki, hogy lényegében 0-24-ben dolgozik, sosem kapcsol ki igazán, még mikor nyaral is elad meg üzleteket köt, amit ő élvez, a párjai már kevésbé, mert az asszony elhagyta, vitte a gyerekeket is és rendszeresen van új nője. Én, aki ebben szenvedtem hiányt biztosan boldog lennék tőle, de ő nem az, ő egész életében emberek között volt, emberekkel foglalkozott, emberekkel volt körülvéve, rengeteg nője lehetett volna, több százat megdughatott volna úgy is, hogy külsőre sem egy kiemelkedő, de ő nem erre vágyott, ő családra vágyott, amit idejekorán meg is kapott, csak pont amiatt mentek szét, mert a párja megelégelte, hogy nincs igazán ideje sem a gyerekekre, sem rá, mert hiába imádja őket, a munkáját is és pénz meg abból van és mindig dönteni kell a kettő között.

Soha nem állítottam azt, hogy 1-1 ember ne emelkedhetne ki egy megfelelő személyiséggel, ha eleget beletesz az életébe. Még szerencse se kell hozzá, csak balszerencse ne érje közben.

Arról viszont nem tudsz meggyőzni, hogy a személyiség olyan plasztikus, mint a gyurma és hogy át tudod írni az agyadat, hogy olyasmit élvezz, amit nem élvezel.

Az emberi alkalmazkodás abban áll, hogy olyasmire is ráveszed magad ÉRDEKBŐL, amit tested-lelked nem kíván. Hogy megpróbálod gyakorolni a "félig tele" szemléletet. De már az is alapszemélyiség kérdése, hogy ki mennyire tudja torzítani a saját valóságát.

Én például jól értek a pénzügyekhez, ami egy határig előny, de átok is egyben, mert mindenhol és mindenben azt nézem, ezáltal folyamatosan erőlködnöm kell azzal, hogy pénzt adjak ki valamire, de ez nem látszik kívülről.

Zseniálisan tudok tervezni, villámgyorsan, ha van egy keretösszeg és más pénzét kell beosztani, de ha a sajátomról van szó, akkor elveszek a részletekben, mert mindenhol azt nézem, hogy hol lehetne még lefaragni.

#10: Az egyik legrosszabb munka, nem véletlenül keresik őket folyamatosan meg lépnek ki és inkább mennek kicsit kevesebbért az Aldiba. Hatalmas felelősség, folyamatos pszichológia, még a biztonsági őrnél is rosszabb, mert te nem lehetsz bunkó a köcsög utassal sem, mert jön az utaspanasz meg a pénzmegvonás, mozgóbér van, spórolniuk kell a benzinen, klímán, ami további konfliktusokat szül, hogy fizetést maxoljanak, vagy utaselégedettséget növeljenek, utóbbit úgysem tudnak, mert ha bedöglik a klíma, akkor bedöglik és a huszadik öregasszony is oda fog menni panaszkodni, miközben VEZETSZ, figyeled a forgalmat, hátsó ajtókat, ne csípje be a babakocsit (az is automata és néha elromlik, olyanokért is neked panaszkodnak), mellette ha késel a forgalom miatt a diszpécser szól, hogy akkor most várakozz a megállóban, mert a követési időt is tartani kell, ekkor még jobban anyáznak az utasok, kinek, ha nem neked. Nem te döntöd el, hogy melyik vonalon, mikor mész, tehát éjszakai járatra is beosztanak, ellenőrizd a sok etnikai kisebbség jegyét, bérletét. Nyisd ki a kasszát, mikor húszezressel fizet a gengszter és 3 társa és csak te vagy egyedül a kihalt részen a buszon és reménykedj, hogy nem kapsz két hatalmasat és nem ürítik ki a kassza tartalmát. Vagy ha visszaadni nem tudsz húszezresből, nem köpnek le és szállnak le vagy szállnak fel és nem vernek meg, ha bemondatod az automata szöveget, hogy a busz nem indul tovább.

Mellette papírozd le a talált tárgyakat (pont belefér az 5 perces pisiszünetbe, ha nem késett a busz a forgalom miatt és indulhatsz is vissza, de inkább a kajaszünetre tartogatod, az 30 perc), aztán a változó helyszínű végzési helyről, az isten háta mögötti buszgarázsból juss még haza.

Mellette pedig az emberhiány miatt hetente többször változik a beosztás. Ha gyakran beugrasz, akkor jobban szeretnek, normálisabbak veled a cégnél, de folyamatosan téged fognak ugráltatni és természetesnek veszik, ha mindig visszautasítod, akkor direkt szopatnak, a problémás buszokat, problémás járatokat kapod és a legrosszabb beosztásokat (duplapénzes pirosbetűs ünnepekről kihúznak vagy ha tudják, hogy van családod és velük töltenéd, akkor pont arra osztanak be), illetve az utaspanaszokat se sikálják úgy el, tehát a cégnél is helyezkedni kell, ha a munkából adódó stressz nem lenne elég.

Ehhez képest a kamionos munka álommunkahely még így a migránsokkal is, bár azóta már nem egy életbiztosítás az sem, mert ott is rontják a munkakörülményeket, tahográf meg GPS meg egyre nagyobb bürokrácia, nem az már az sem, mint régen.

#16: Egy dolog a képesség és más az akarat. Mintha az összes 2 méteres férfitól azt várnád, hogy kosárlabdázzon vagy a természetes szépségektől azt, hogy miért nem pornóznak vagy modellkednek.

Van, aki alapból utál vezetni. Kocsit is. Ha gazdag lennék, az első luxus, amit megengednék magamnak, az a saját sofőr, amíg nem lesznek önvezető autók. Versenypályán más. De ugyanúgy nem tudom megérteni azokat az embereket, akik élvezik azt, hogy araszolnak a dugóban, hogy megállnak minden piros lámpánál, hogy folyamatosan figyelnek, hogy valami barom ne koccanjon beléjük, de ő se menjen fel a járdára elütni egy gyalogost vagy döntsön, hogy a biciklist szorítja az útpadkára vagy a visszapillantónak int búcsút egy barom miatt, stresszeljen, hogy feltörik-e a kocsit, megkarcolják-e a kocsit, béreljen vagy vegyen drága pénzért garázst, hogy hosszútávon ne az utcán legyen kitéve a +60 (aszfalton) és a -15 (télen) fokoknak, az intenzív napsugárzásnak, az esőnek, a jégesőnek, a jegesedésnek, sehova se jusson oda időbe vagy azon stresszeljen, hogy levillantották-e és jön a csekk. Számolgassa, hogy elég-e még a parkolás vagy vegye elő a mobilját, mert tovább tart a találkozó, mint tervezte (de legalább már nem kell parkolóórát keresni, aprót váltani, stb.)

Parkolóhelyet annál inkább, amivel sokszor több idő megy el, mint amennyit autóval megspórolsz. Akkor, amikor tudsz haladni a forgalomban, ha araszolsz, akkor nemhogy a metróval, hanem busszal vagy villamossal is hamarabb odaérsz, mint kocsival.

Ha nekem fizetnének és autót tenne alám egy cég is meggondolnám, hogy hiányzik-e a nagyvárosi ingázás, nemhogy még én tartsak fenn autót, kötelező, Casco, műszaki, benzin, parkolás, súlyadó, téli-nyári gumi, amortizáció, hopp egy 200 ezres tétel, mert valami elromlott benne, akkor még képezzem magam autodidakta autószerelővé, hogy ne húzzanak le nagyon, a szokásos lehúzós piaci áron meg a prémium munkadíjon felül, hanem meg tudjam magabiztosan mondani, hogy az alkatrész ennyibe kerül, ha nálad drágább, akkor megrendelem én, a berakása meg 5 percet vesz igénybe, rutinnal 3-at, úgyhogy maximum egy ötöst dobok rá, de akkor délutánra legyen kész és máshoz ne nyúlj, a motort se cseréld ki és olajat se kell még cserélni, de azt megoldom én magam is.

Nem mondom, hogy nem kényelmes bizonyos élethelyzetekben és szituációkban az autó, de a mindennapokban jóval több a szívás vele és a felesleges költség, mint amennyi előnye van.