Bele kellene menni egy olyan kapcsolatba, amit igazából nem is szeretnék?

Nézd, nekem is volt olyan időszakom mikor pánikoltam.37 éves vagyok, férfi.És szeretnék családot alapítani.Mindenem meg is van hozzá, egyedül a társ hiányzik.Egy időben már-már megszállottan kerestem a párom,és nagyon durván ekörül forgott minden gondolatom. Volt olyan randipartnerem, akivel próbáltam erőltetni a dolgot, bemagyarázni magamnak hogy jó lesz és vele megvalósítom a dolgokat.De természetesen nem ment.És a sokadik ilyennél rájöttem hogy nem jó egy olyan kapcsolatba lenni, ahol nem tud azonosulni a másikkal az ember.És az sem jó ha csak azért van együtt valakivel hogy ne legyen egyedül, vagy fél hogy egyedül marad. És ezért belemegy bármibe.Ami már kezdetben sem tűnt jó ötletnek.

Gondolkodj el azon mire vágysz az életben,mit szeretnél, milyen jövőt, és ez alapján nyiss a férfiak felé.Tehát ha valaki szexkapcsolatot akar tőled, de te többre vágynál, akkor ne menj bele.Ha lekötöd magad egy olyan emberrel akivel nincs közös jövőd, akkor magad alatt vágod a fát...mert elveszítesz egy csomó időt...azalatt találhatsz olyat is, akivel egyeznek az elképzelések a jövőt illetően és minden stimmel köztetek.

Én ezt a saját bőrömön és hülyeségeimen tapasztaltam meg...nem érdemes olyannal összeállni akivel már kezdetben valami hibádzik.Persze vannak biztosan kivétel, hogy félreismerünk valakit vagy hasonló.

Tény és való 40 felett nehezebb lesz....de mindenkinek.

Főleg amikor nem látszik, de meghallják, hogy 40-en akárhány éves vagyok...

De nálad itt egyik sem jó, keress tovább, ezek alapján kelleni fogsz másoknak is.