Mi ez a kettősmérce a magányos farkasokkal kapcsolatban?

Ez egy marhaság!

Én férfi létemre ugyanúgy megkapom sokszor a lenézést, és ráadásul úgy,hogy valójában, nem is igaz, hogy magányos farkas vagyok.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy csak egy nagyon kis részét látják az életemnek, és ez alapján ítélkeznek.

A családtagjaim közül például senki sem tudja, hogy van kapcsolatom. Azt hiszik, hogy egyedül vagyok évek óta, pedig nem.

Vagy például fogalmuk sincs, hogy milyen helyekre járok. Azt gondolják rólam ,hogy totál nulla a szociális életem, pedig hetente egyszer összeülök a középiskolai barátaimmal a törzshelyünkön inni meg dumálni egyet.

Vagy nagyon sokszor ugrunk le a párommal a Balcsira csak 1 napra. Én ezt sem szoktam bejelenteni senkinek. Volt, hogy úgy hívott fel anyám, hogy éppen a Balatonon voltam, és akkor sem mondtam neki, hogy hol vagyok. Azt gondolta otthon ülök egyedül.

De a kedvencem mikor meghallja valaki, hogy egyedül szoktam menni éjszaka pecázni, és elkezd sajnálni, hogy biztos valami depressziós hülye vagyok, holott sosem vagyok egyedül, mert több száz tagja van a horgászegyesületnek, és ezeréves ismerősökkel szoktam ott találkozni. Megiszunk 1-2 sört, dumálgatunk kicsit, elmeséljük, ki mit fogott, vagy éppen nem fogott, aztán mindenki megy a saját faházába lefeküdni.

Szóval mi férfiak ugyanúgy kapjuk ez miatt az ívet. De én a magam részéről csak jókat mosolygok az ilyen embereken, akiknek fogalmuk sincs hogyan élek valójában, de azért lesajnálnak. Persze, ha valóban magányos lennék akkor biztos rosszul esne.

34/f