Létezik olyan, hogy valaki "elkésett" a párkereséssel?

Miért érzed reménytelennek, mit próbáltál eddig? Szerintem a legjobb dolog, ha magadba fektetsz. Képzed magad, megtalálod azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz... Szóval ha ki tudsz alakítani egy vonzó életet, amit te is élvezel, megtalálni kicsit önmagadat, mihez van tehetséged, mivel lehetsz hasznos a világban. És közben persze adsz lehetőséget a társtalálásra. Érdemes társkeresőkre is regisztrálni, de úgy rendesen, normális fényképpel, bemutatkozással, írni udvarias, informatív leveleket... És persze eljárni társaságba. Nem görcsösen, hanem úgy hogy csak barátok lesznek belőle, az is szuper pozitív hozadék. Nincs ilyen, hogy valaki felkarol tanítgatni. Lehet hogy hiányzott egy apa vagy anya a kép életedből, azért vágysz valami mentorra? Ha igen, nagyon sajnálom, de már felnőtt ember vagy, önmagadért vagy felelős, lépjél ki a komfortzónádból. És akkor nagyon sokat fogsz tanulni önmagadról. Ne félj az ismeretlentől. Lehet pont ez a feladat, amit a sors szánt neked, hogy megtanulj kockáztatni és kinyitni magadat. Nem biztos, hogy lesz társad valaha, az élet sajnos sokszor igazságtalan és vannak nagyon rendes (és nagyon bátor) emberek is, akiknek nem "jut", de sokkal jobb egy aktívan eltöltött élet, mintha meg sem próbálod, csak irigykedve elméleteket gyártasz a sarokban, hogy másnak biztos könnyebb és neked miért nem érdemes belevágni se.

Nem. Az viszont gáz, ha még mindig gátlásaid vannak, ami miatt nem mersz ismerkedni. Egy jó pszichológus segíthet.

Sajnos az ember életében megvannak a korszakok, amiket nem érdemes kihagyni, vagy elodázni. A csajozás is ilyen. Tudod, a csajozás közben óhatatlanul becsúszik néhány visszautasítás, sikertelen próbálkozás, fiaskó Egy tizenéves sokkal könnyebben teszi túl magát ezeken, mint huszon-, urambocsá' harmincegynéhány évesen.