Nem tudok bánni a férfiakkal?

22 éves vagyok és sose volt párkapcsolatom. Alapból közvetlen vagyok, nyitott de volt egy rosszabb időszakom, amikor bezárkóztam. A gátlásaim nagy részétől meg tudtam szabadulni, de nyilván van ami még megoldásra vár.

Nem vagyok ronda, persze nekem is vannak olyan dolgok amikkel elégedetlen vagyok, de egyrészt dolgozom rajta másrészt kinek nincs.

Most jutottam el oda, hogy ezt így be tudom vallani: nem tudok bánni a férfiakkal.

Ha csak simán arról van szó, hogy beszélgetünk, haverkodunk, barátkozunk, azzal semmi bajom nincs. Extrovertált vagyok, könnyen elbeszélgetek mindenkivel.

De ha arról van szó, hogy pl tetszik valaki, nehezen tudom ezt kimutatni. Nem is igazán tudom hogy kéne.?

Azt mondják, ha egy nőnek tetszik egy férfi azt az értésére adja, úgy hogy egyértelmű legyen. Nem tudom, hogy kéne. Ilyenkor mosolygok, meg gyakran ránézek az illetőre, de pl a mosoly nekem tök alap. Kedves vagyok, beszélgetek, de ez is alap, nem tudom hogyan tudnám kimutatni, hogy ez más.

Más lányok már kamaszként ráéreznek erre, én ennyi idősen se, pedig szeretnék.

Ráadásul most épp olyan közegben is vagyok, ahol lehetőségem is lenne ezt "gyakorolni", de persze nem akarok semmit görcsösen.

Hogyan tudnék ezen dolgozni?