Miért nincs "kedvem" ismerkedni? (kicsit komplikáltabb, lentebb kifejtem)

Sziasztok!

Világ életemben azt az elvet vallottam, hogy a szerelmet nem szabad keresni, hanem majd hirtelen jön.

Nem nagyon voltak próbálkozásaim, mert túlsúlyos voltam és társult mellé ez által egy erős önbizalomhiány is. Vagyis, volt önértékelésem, és tudtam, hogy ilyen külsővel a kutya sem fog szóba állni velem.

Aztán ez megváltozott, leadtam jópár kg-ot(-40kg), elkezdtem edzeni, másfél éve már heti 5x járok konditerembe, életem része lett a sport. (Nem, nem azért kezdtem el edzeni, hogy majd bejöjjek másoknak. Bármilyen közhelyes is ez, de magam miatt csinálom ezt és magam miatt kezdtem bele az egészbe.)

Aztán, ezek hatására a haverok mondogatták, hogy mivel kigyúrtam magam (az ő szavaikkal élve), így lehetnék kicsit bátrabb és kezdeményezhetnék.

Elkezdtem tavaly szeptemberben ismerkedni, de elég tapasztalatlan voltam, ez által fogalmam sem volt, hogyan kellett elkezdeni. Szerencsére, mivel jó nevelést kaptam, ezért azonnal rájöttem, hogy mi a norma, tudtam, hogy kell bánni egy lánnyal, ezért hamar belejöttem.

Nem próbálkoztam sok lánynál, de azt vettem észre, hogy nem jön össze semmi sem. Mindig mondták, hogy "Te más fiú vagy, mint a többi, de ez nem fog menni" (gondolom furának tartották, hogy nem kértem képeket tőlük, meg ilyenek, de hát az nem az én világom és undorítónak tartom ezt).

Megismertem 1 lányt, összejöttünk, majd átvert és azóta semmi kedvem ehhez az egészhez.. Hiába szeretnék magam mellé valakit, hiába vágyom rá, egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni.

Mindig az játszódik le a fejemben, hogy "Mi van, ha megint átvernek?" "Mi van, ha megint közel engedek magamhoz valakit, és eldob?" Mindig megkérdezem magamtól, hogy ez megéri-e? Megéri-e, hogy időt és energiát szentelek valakibe, azért, hogy a végén ugyanoda jussak?

Tudom, hogy nem minden lány ugyanolyan, de én egy nagyon közvetlen és ragaszkodó személyiség vagyok, aki komoly kapcsolatot keresne, viszont a legtöbb lány meg épp az ellenkezője ennek ebben a korban..

Inkább úgy vagyok vele, hogy magamra fókuszálok, kihozom a maximumot az edzésből, és majd lesz, ami lesz, de ezek mellett mélyen legbelül vágyom is arra, hogy legyen valaki, akit szerethetek..

Tudom, hogy rengeteg csalódás fog még érni, de az elsődleges cél most az lenne, hogy rávegyem magam újra, mert tudom, hogyha most nem építek ki kapcsolatokat és nem próbálkozok, akkor később csak nehezebb lesz majd..

Tanácsok/tapasztalatok?

18/f