Miért gondolja mindenki azt, hogy az inceleknek pokol az életük, amikor ez közel sem feltétlenül igaz?

Mindenki készpénznek veszi ezt, akárhány cikket, hozzászólást olvasok a témában. Holott valójában nem rossz a helyzet, mivel eleve az egész párkapcsolat és szexualitás dolog csak gondolati síkon olyan nagyon jó, a valóságban nem. Én is incel vagyok, és annyira megszoktam már az önkielégítést, hogy azt kell mondjam sokszor jobb is mint a valós szex. Mert egyszerűen egy punci az nem tudja nyújtani azt az erős szorítást, erős ingerlést mint amit elvárna és magának tudna csinálni az ember. Meg így legalább teljesen függetlenül élek mindenkitől, csak addig tart az interakció a gondolatbeli partneremmel, ameddig akarom, nem kell az egész életemet szó szerint rááldoznom, és kompromisszumok százait meghoznom. Az félig-meddig rabság is, olyan mintha félig-meddig börtönben élnél. Így meg nem.

Természetesen így is el lehet menni prostihoz amikor csak akarsz, de nekem sokszor még a 10/9-es 25 éven alatti prostik sem tudják hozni azt az élményt, hogy egyáltalán megérje elmenni hozzá. Mondom, azért mert ez az egész csak elméleti síkon nagyon jó, a valóságban már nem annyira nagy durranás.

Miért gondolja mégis mindenki, hogy incelnek lenni a legrosszabb dolog a világon?