Az első benyomás számít az ember foglalkozásán?

A nőknél igen.

”Nem autóval kozlekedek, kerékpárral és gyalog rendszerint.”

Ezek egyenesen főben járó bűnök náluk.

Lehet hogy csak erős a kontraszt a munkád és a személyiséged között.

Én matematikus vagyok, sokszor látok felszaladó szemöldököket és zavarodott tekinteteket, mikor kiderül, hogy mivel foglalkozom. Elég "tucatlány" megjelenésem van, ahogy egy ismerősöm fogalmazott, mikor rákérdeztem, miért olyan meglepő ez.

Plusz, ha egy tök értelmes ember, akivel eléggé egy húron pendülök, azt mondaná nekem, hogy ő postás, szerintem én is megütköznék kicsit. Nem a munka miatt, hanem mert nem az a megszokott, hogy ilyen munkakörökben ilyen emberek dolgoznak. Diákként dolgoztam postán, gyárban, Tescoban... Volt pár értelmes, jól szituált ember, de a többség írástudatlan, faék egyszerű, roncsra dohányzott/ivott csőcselék volt a 30+-osok között és nagyon kellemetlennek éreztem velük dolgozni, mert elég alpáriak tudtak lenni. Volt, akivel bírtuk egymást, de azért valakit emberileg okésnak és kedvesnek tartani nem egyenlő azzal, hogy megtaláltam a lelki társam. Nem szoktam végzettség alapján válogatni társkeresésnél, de általában akivel azt érzem, hogy nagy az összhang, arról kiderül, hogy iskolázottság szempontjából is hasonló, mint én, illetve úgy általánosságban, más szempontból is hasonlítunk. Épp ezért lep meg, mikor rájövök, hogy a nagy egyetértés ellenére az élet más területén nagyon különbözőek vagyunk. De ez nálam nem negatív dolog, az számít, amit tapasztalok, nem az, ami az előfeltevésem.