Hol vannak az olyan nők akiknek a belső értékek számítanak nem az, hogy valaki mondjuk nem 180 centi meg van egy kis pocakja?

"Nyugi van, te kezdtél itt káromkodni"

Egyetlen egy káromkodást sem írtam.

46

Aszexuális vagyok te fasztartály, de nem fogok megcsókolni olyat, akit inkább lehánynék.

52-es vagyok megint (további félreértések elkerülése végett)

"Hogy ki mennyire él felszínes párkapcsolatban, azt sosem belülről lehet objektíven megítélni"

De igen, meg lehet ítélni.

Ha összeállnátok 10-en vergődni, hogy "relatív", és igenis felszínes kapcsolatban vagyok, akkor sem venném számba még lehetőségként sem, hogy igaz lehet.

9 éve vagyok a párommal.

Fiatalon jöttünk össze, mindent együtt értünk el, közösen építettük fel az életünket.

Szegény családból jött, de soha nem érdekelt ez engem, nem érdekelt az sem, hogy vonatjegyre alig volt pénze. Nem érdekelt az sem, hogy nem túl piacképes dolgot tanult, és amikor elkezdett dolgozni, nevetségesen alacsony volt a fizetése. Végig mellette álltam, támogattam, tanácsokat adtam, ha kellett, és kisegítettem anyagilag is. Úgy lett közös lakásunk, hogy én nagyot kockáztattam az ő érdekében. Ha akarná, anyagilag veszélybe sodorhatna engem, de én minden pillanatban megbíztam benne.

Ő végig ott volt mellettem, amikor édesapám halálos beteg volt, aktívan részt is vett abban, amikor ápoltuk itthon. Mellettem állt a gyászban és a szorongásos problémáimban is. Mellettem volt akkor is, amikor több, mint egy éven át nem jött össze nekem olyan munkalehetőség, amivel ki lettem volna békülve, és mindig, amikor látta, hogy nem vagyok boldog, és zsákutca az egész, bíztatott, hogy lépjek tovább, váltsak munkát. Akkor is, ha anyagilag akkor neki kellett kisegítenie engem. Részese annak, hogy mára végre jövedelmező karrierem van, és végre olyan, amit szívesen csinálok. Én is rengeteget bíztattam, amikor elhagyta az önbizalma, és hezitált, hogy hajthat-e egyáltalán előléptetésre. Mellette álltam akkor is, amikor ideiglenes külföldi tartózkodásra volt lehetősége a munkahelyén, soha nem bizalmatlankodtam, hanem örültem, hogy lehet ilyen tapasztalata, jól érzi magát.

Sokszor veszekedtünk, pláne az első pár évünkben, de soha nem volt tiszteletlenség köztünk, soha nem volt megcsalás, semmilyen szinten nem volt a kapcsolatban jelen 3. fél, soha nem volt kihasználás, lenézés. Magyarul vannak határok erkölcsileg, amiket soha nem léptünk át egymással szemben. A konfliktusokat pedig rendezni tudtuk, rengeteget fejlődtünk, sok olyan konfliktusforrás volt, amit teljesen kigyomláltunk egy idő után, mert képesek vagyunk önkritikára és kompromisszumokra, így egyre jobban össze tudtunk csiszolódni.

Bármi lelki problémánk van, alap, hogy egymáshoz megyünk vele, és segítünk egymásnak, soha nincs olyan, hogy "nem elég férfias, mert nincs kőből", nincsen dominancia játszma, de olyan sincs, hogy "női hisztinek" nevezze a problémámat.

Nemcsak a jó dolgokból akarunk részesülni, és nem állunk odébb, ha éppen rohadt nehéz és nem puszta szórakozás az élet.

9 év alatt változtunk külsőre is. Volt csontsovány, aztán sportos is, aztán minimálisan pocakos is, majd megint sportos-vékony. Én voltam szintén gebe, aztán löttyedtsovány, narancsbőrös, aztán full sportos. Mindig egyformán szerettük egymást, soha nem ugattunk be egymás testére, nem frusztráltuk, nem parancsoltunk rá.

De biztos majd mindenféle idegenek jobban meg tudják ítélni kívülről, hogy mennyire felszínes a kapcsolat, és jobban tudjátok, mint én 9 év alapján, belülről. Mit is tudnék én?

Bocs az offért, de azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit nem szívesen hagyok reakció nélkül.

Nekem meg az a véleményem, hogy ha beledöglötök itt, akkor sem vagyok sem én, sem a kapcsolatom felületes olyanért, mert merészelek vonzódni a páromhoz, jóképűnek tartani, merészel tetszeni a teste. Ez is "relatív" akkor. Szerintem meg jobban tudom belülről. ;)

"Egy nőnek pocakot növesztenie nem ugyanolyan mint egy férfinél, egy nőnek jobban oda kell figyelni a külsőjére hogy felhívja magára a férfiak figyelmét"

A rossz hír, amit a saját bőrödön tapasztalsz, hogy a nő is a szájbakúrt külsődet látja először. Ha elfogadod, ha nem.

Csak akkor fog elindulni bármi, ha ezen a szűrőn átmész.

Ahogy a fordítottja is így van.

Szóval akkor várja el valaki a jó külsőt, ha ő maga is odafigyel magàra, és hozza azt a szintet, amit elvàr.

" egy nőnek jobban oda kell figyelni a külsőjére hogy felhívja magára a férfiak figyelmét"

Jóvan. Hidd ezt. Aztán majd meglátod, hogy a valóság más.