Miért vannak támogatandó és elítélendő kizáró okok az ismerkedésnél?

Akkor leírom röviden, tömören a TLDR fajtádnak...

Miért fogadja el jobban a társadalom, ha például egy aknés lányt (amiről nem tehet) az aknéi miatt zárják ki az ismerkedésből, mintha amiatt, mert extrém mértékben túlsúlyos, esetleg gyerekes anyuka?

#6: Épp ezt mondom én is. Hogy míg az egyik azért komolyabb kérdés és az egész életedet megváltoztatja, a másik kis túlzással egyszerű felszínes gyerekes hiszti.

#8: Bocsáss meg, de a nők között... illetve akkor fogalmazzunk tudományosan

Az általam személyesen megismert/neten magát nőnek valló egyedek közül TÖBB olyannal találkoztam, aki ezt az általad rám sütött bakugrást szereti alkalmazni, csak éppen esetükben más területeken, mondok példákat hátha ismerős és a füledbe cseng, mint egy sokszor hallott zenedallam:

"Egy magadfajta/hozzád hasonló/undorító férfivel egyetlen nő sem állna szóba, egy lakatlan szigeten se kellenél, ha te lennél az utolsó/csak a k*rváknak kellesz" - miközben színtiszta érzelemből reagálás.

Nem állítom, hogy férfiak között nincs ilyen, de ott általában ha rávilágítok, hogy "Mégis az ilyen nőket pénzeled, te teszed őket azzá." vagy "Csak azért mondod, mert neked sose lesz annyi pénzed, hogy megtehesd."

Nagyon kevés nő képes ilyen mértékű önkritikára, ennyire higgadtan, RACIONÁLISAN elemezni saját maga "sötét oldalát".

Ennek persze lehetnek társadalmi okai is. A nő jobban vágyik a megerősítésre a társadalom részéről, hogy ő jó ember, jobban illik a nőiesség imidzsébe az, hogy ő tisztességes, míg egy férfi esetében ennek maximum forintosítható előnyei vannak, de a férfi ősidők óta arra termett, hogy ne legyen nyámnyila. Mamutot öljön a húsáért, mást a bundájáért, ellenséges embereket önvédelemből és így tovább.

A nő a fizikai erőhátrány miatt meg arra szocializálódott, hogy mindenkivel jóba legyen, taktikázzon, még szavakkal se mondhatta ki, ha valakit utált, mert az emiatt megvonhatta tőle az erőforrásokat, amiért nem tudott az erőhátrány miatt megküzdeni. A nő mindig akkor választott térfelet, akkor vallott színt, mikor abszolút nyeregben, biztonságban érezte magát. Neki ehhez jóval több kellett.

Úgyhogy mesélj még kérlek evolúcióbiológiáról.

Szerinted incelként nem volt nagyon hosszú időm, míg más élvezte az életét, megélte az élményeket a VALÓ ÉLETBEN, a GYAKORLATBAN elemeznem az emberek közötti interakciókat? Ha beülsz egy szociológia tanszékre, kiragadott részleteket vetítenek meg bizonyos professzorok által kiválasztott könyveket ajánlanak.

Én a való életben figyeltem meg a társas csoportdinamikát és nem 4 félévig, hanem ha a tinikoromat is beleszámítom, akkor közel 20 év tapasztalat a "szakmában".

Elhiszem, hogy ez egyszerre meghökkentő meg egyszerre nagyképűen hangzik olyan embereknek, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy az emberek többsége hülye videókat nézeget meg jelentéktelen tartalmakat és a társas beszélgetésekre se figyel oda.

Emlékszem még magömlésem se volt, mikor anyám olyan női magazinjait találtam meg, ahol megragadtak bennem részletek, hogy nők panaszkodnak, hogy sosem figyelnek rájuk a férfiak. Pedig akkor még csak mellékesen említették valahol, nem voltak ennyire konkrét "10 dolog, amit a nők utálnak a legtöbb pasiban" jellegű masszív társadalomformáló erők.

Hát én odafigyeltem a lányokra, túlságosan is. Csak sajnos az ellentmondásai felett nem tudtam átsiklani, persze az sosem "úgy volt" azt én nem értem, mert férfi vagyok meg ő igazából nem is érti miért feküdt le vele meg azt sem, hogy miért vonzódik valakihez, aki elmondása szerint is olyan bunkó és amúgy meg csúnya is, de valahogy kerülnie kell, mert ez nem lesz jó, nem tud neki ellenállni.

Aztán később csak bővült az egész. A "túl vagyok én már az exemen, meg nehogymár te mondd meg, nem is ismersz". - Itt volt azért sikerélmény, volt, hogy 1,5 év múlva feloldotta a ghostingolós tiltást a csaj csak azért, hogy megírja nekem, hogy mennyire igazam volt, tényleg visszament utána az exéhez, miután engem offolt és az elején minden jó volt és mostanra megint kiderült, hogy semmit se változott és hogy én ezt honnan tudtam, mikor egyszer láttam az exét meg amit ő elmondott róla".

Annyi ilyen történetem van, hogy könyveket adhatnék ki belőle. Csak annyira nem vidám.

Folyt köv.

"egy kb átlag magas nő egy kb átlag magasságú pasit keres, hasonló anyagi háttérrel és hasonló, hobbikkal, kikapcsolódási szokásokkal, érdeklődési körrel (pl színház) az a többség szerint rendben van. Szerinted miért is nem?"

Egyrészt az 180+ nem átlagmagasság, ha meg leszűkíted a fiatalokra, akkor meg az ilyen magasságú nő lesz alacsonyabb az átlagnál, tehát a kettő sehogy sem áll össze.

A többire meg annyit, hogy jó példa az érzelmi reakció. Te érzelemből érvelsz, hogy ennek alapnak KÉNE LENNIE. Én pedig racionalitásból, hogy a társadalom pár százaléka felel meg ezen kritériumok mindegyikének, történetesen ez a pár százalék az, aki annyira dúskálhat emiatt a nőkben, hogy akár monogám, akár poligám, nem fogsz vele kompromisszummentes kapcsolatot kialakítani.

Ha poligám, akkor azért, mert csalni fog (ezt azért kevés nő viseli el nyíltan még egy jó pasinak is, főleg ha nem arról van szó, hogy gazdag sugar daddy, hanem rád nem költ, maximum villoghatsz vele, hogy ő is ki tudja magának fizetni a Maldív szigeteki repjegyet első osztályon, tehát nem a te kitartott selyemfiúd).

Ha pedig monogám, akkor még nagyobb lesz rá a kereslet és sajnos csak egy nőt választhat, még ha akarnál rajta osztozni sem fog menni. Vagyis a többi nővel kell versenyezned és legjobbnak lenned a férfi kritériumai szerint.

"Az anyagiak kérdése lazán verhet szét egy kapcsolatot, ha nagy a differencia."

Ez az egy, amivel egyet tudok érteni, de itt is visszanyal az evolúcióbiológia. Érezheted magad sikeres, anyagilag független nőnek, amikor képtelen vagy elfogadni, hogy ezzel együtt exponenciálisan szűkül azon férfiak köre, aki ennek az egyetlen szempontnak is megfelel, ha pedig még a többinek is meg akarod feleltetni akkor sokszor egyenesen kontraszelektív a dolog. Értsd: férfi oldalon minél tehetősebb és sikeresebb vagy, annál inkább adhatod önmagad. Akár a suttyó, tahó Simicska stílust is, ha belül az vagy. Még megjátszanod se kell az úriembert. Persze különleges nőért képes összeszedni magát az ilyen férfi is, Lölő is lefogyott és elfogadta a divattanácsokat Andikától, de a kérdés: te független, sikeres nőként mennyire vagy hajlandó lealacsonyodni a 8 általánost végzett butuska nők szintjére, akik még aranyásónak is ostobák és velük egy ligában felvenni a kesztyűt egy ilyen férfi kegyeiért, ahol tudod, hogy még így is mondjuk 1 a 100 000-hez az esélyed, hogy téged választ. Bár ennél nyilván több, mivel itt nem csak szigorú matematikai szabályok vannak, de az se tesz jót a lelkivilágodnak, amikor úgy visz el színházba, hogy minimum sejted, hogy a butuska libát meghúzta azért néhányszor és tudjátok mindketten, hogy párkapcsolatra nem konkurencia, de te már randizás alatt kellemetlenül érzed magad amiatt is, hogy nem élvezel kizárólagosságot, mert sok a versenyző, amiatt meg végképp, hogy egy ilyen alacsonyrendű cafkába dugta a farkát. Már kezdesz kiábrándulni az egészből. De ambivalens érzéseid vannak, mert máskülönben még mindig ő lenne az, aki hozzád illik.

Na ezek azok a dolgok, amik miatt nem lehet felcserélni a nemi szerepeket.

És itt is előszeretettel mondják a nők, hogy a férfiak miatt, mert ők félnek a sikeres nőktől meg nem tudják elviselni, ha a nő többet keres. Egy nagy büdös lópéniszt! 1-2 extra konzervatív kivételével, aki azt se tudja elviselni, ha túl sok partnered volt vagy nem tudsz főzni vagy nem akarsz szülni vagy számos más egyebet a legtöbb férfi ezt el tudná viselni.

Azt nem tudja elviselni, ha a nő érezteti vele, hogy ő alacsonyabbrendű és itt jön be, amit te megfogalmaztál differenciaként.

Ha egy férfi úgy dönt, hogy ő importál magának egy szegény országból feleséget, akkor tisztában van vele, hogy neki kell ellátnia. De még ha hazai pályán keresgél is azért ösztönösen benne van, hogy ha párja van, akkor dupla annyit ki kellene tudnia fizetni. Örül neki, ha a nő dolgozik és fizeti a maga részét úgy, hogy nem húzza miatta a száját, de alapesetben a férfi kalkulál azzal, hogy minden költség duplázódik. Hiszen a nőt az életszínvonala részévé teszi.

Egy nő viszont képtelen így gondolkodni, ő nem csak hogy a saját részét fizeti a férfi meg oldja meg valahogy, de még szeretne minimum verbális elismerést is, hogy tényleg ez mekkora teljesítmény, milyen szuper nő ő, hogy ezt elérte. Abban a pillanatban, hogy egy férfi anyagilag rászorulna, hogy kisegítse, elvesztené a szemében a férfi státuszát.

"A jövedelmek feleződnek?"

Igen, azok. Nézzél grafikonokat az 1800-as évek végéről a dollár REÁLÉRTÉKÉRŐL. Itthon a rendszer miatt nem készült forintban ilyen, meg volt milpengős időszak is. Onnantól, hogy a Rockefeller Institute elindította a feminista mozgalmat, szépen lassan minden válságkor úgy csordogáltak le a fizetések REÁLÉRTÉKEN, hogy bár nominálértéken nőtt, de reálértéken már sosem érte el a régi szintet.

Közgazdaságtani példa is egyébként csak nem a feminista részére fókuszálva, hanem arra, miszerint a piac láthatatlan keze beárazta ezt is (ahogy minden állami intézkedést) hiszen a hirtelen megnövekedett jövedelemből az emberek elkezdték növelni az életszínvonalukat, ami miatt gazdasági fellendülés volt, majd végül külső körülmények miatt válság és infláció, amihez mivel hozzászoktak az emberek, utána a következő felfutáskor újra elkezdték növelni az életszínvonalukat, de akkorra már a többség örült annak, ha meg tudott élni és már csak jóval kevesebb, nagyravágyóbb ember akart még nagyobb növekedést, a többség, a kisember megelégedett egy bizonyos szinttel. És ez pont az a szint REÁLÉRTÉKEN, mint régen élt a pórnép, csak akkor 1 családfenntartó fizetéséből, most meg kettő ember fizetésének összeadásából.

Nyugati, baloldalibb hangok szintén szeretnek azzal példálózni, ők ugyancsak más célból, hogy a családosok helyett a szingliket kéne támogatni vagy kompenzálni, illetve már a feministák is rájöttek, élükön a nők elleni erőszak elleni szervezetekkel, hogy hiába bomlott fel a patriarchátus, ha a nő nem tud egyedül fenntartani egy albérletet minimálbérből, akkor ez motiválja őt arra, hogy összekösse az életét egy férfivel, akit szintén motivál, hogy hogy felezzék a rezsit és máris kész gyerek nélkül is a bántalmazó, kiszolgáltatott kapcsolat táptalaja.

Kell még több, különböző oldalakról lévő példa, hogy a jövedelmek feleződtek le, mert régen úgy kalkuláltak, hogy a férfi fizetéséből fenn kell tartani a családot, most meg úgy, hogy "dolgozzon az asszony is, ha meg olyan luxust akarsz, hogy eltartod az asszonyt csinálj karriert vagy dolgozz többet és sose látod a gyerekeidet".

"Ha te tömegesen találkozol olyan nőkkel, akik kitartott feleségek akarnának lenni, akkor valamit nagyon rosszul csinalsz."

Vagy csak nem azt nézem, amit mond, hanem azt, ahogyan cselekszik. Az általad említett réteget is pontosan ismerem, de légy nyugodt, a többségük szimplán frusztrált meg már koppant rengeteget és nem akar a sokadik pénzes pasi ürítőzsákja lenni, hiszen kellő tapasztalat áll a rendelkezésére, hogy nem ő lesz a dohányboltos hercegnő, akit egy ilyen pasi választ, de ha mégis, megvan annak a súlyos ára, amit ő nem akar megfizetni.

Ezt én nem nevezném annak, hogy nem akar, mert vágyai és álmai vannak, egyszerűen csak frusztrált, mint Paula, aki nem a Huffnágel Pistát választotta, hanem be kellett érnie a Mézga Gézával.

Azt szintén érdemes megnézni, amikor egy ilyen szintjén lévő Mézga Gézával összejön az ilyen nő. Hirtelen menjenek el ide, menjenek el oda, megugrik az életszínvonal. Ennek pont az ellenkezője történik, mikor gyereket akar, akkor viszont gyorsan teherbe esik, megy gyesre, otthon úgyse nézi senki hogy néz ki, így megspórolja a fodrászt, körmöst, mindent, de kell is, hiszen ha megszületik a gyerek rengeteg pénz fog kelleni rá. Aztán ha kifut a GYES, koppan, hogy neki elzárta az állam az ingyen pénzt, "apa" meg nem keres többet, esetleg már fel is akar mondani, mert ki van idegileg a munkájától, túlhajszolt, jön a válás és az egyedülálló anyaság.

De ez még mindig reálisabb forgatókönyv, hogy majd nála másképp lesz, esetleg ezt megelőzendő kutyával vagy cicával kompenzál, amíg nem tapasztalja, mennyibe kerül a tartása úgy összességében, akkor maximum olyankor lesz kenyértörés, mikor a pasival akarja kifizettetni a dög költséges kemoterápiáját. Vagy csak csendben vergődik, hogy ő kutyája/cicája, majd megoldja, aztán a pasi nem elég empatikusan kezeli a helyzetet.

"ha nem akar gyereket, akkor is gyanakodni fognak rá, hogy mégis, csak hazudik"

Megoldás. Menj be egy feminista szervezethez és győzd meg őket, hogy iktassák törvénybe, hogy jogilag, mint egyfajta közjegyzői okirat lehessen nyilatkozni arról, hogy amennyiben mégis "becsúszik" a cég nem kötelezhető semmilyen kompenzációra és ugyanúgy elbocsátható a teherbe esett dolgozó, ahogy normál esetben.

Olyanból csinálsz férfi-női problémát, ami szimplán gazdasági probléma. Mintha azért szidnám a fogyatékosokat vagy a diákokat, mert őket jobban alkalmazzák bizonyos pozíciókra, közben meg azért is az államot szidom, mert ő nyúl bele a piacba azzal, hogy adókedvezményeket biztosít bizonyos csoportok után, ezzel a cégeket arra motiválva, hogy ilyeneket alkalmazzanak.

Amit a többiről írtál ostobaság. Leginkább el kéne felejteni, hogy az állam ezekbe beleugat és a párnak kéne közösen eldönteni, hogy mi az ésszerűbb döntés. Ha a nő 1 milliót kereső vezető a férfi meg postás, akkor a pasi fog babázni a nő meg fejni a tejét, hogy a szoptatós időszak se essen ki. Ha viszont a nő pedagógus, a férfi meg KATA-s burkoló, akkor nem opció semmiképp se, hogy ő maradjon otthon, míg a nő azért van alulfizetett állami szektorban, mert ott mindent elnéznek.

Illetve a gyerek felelősség. Ennek tudatában kéne vállalni, nem a 10+10 millióért.

"Mert ez úgy szokott leírva lenni, hogy nem kell más kölyke, nem kell elhasznált nő, vagy épp utánfutó, nem nevelem Chad-ék kölykeit stb. Illetve az extrém túlsúlyos kifejezés is zsírdisznó és hasonló remek szinonimák formájában látható általában."

A sz*r és az ürülék is ugyanazt jelenti.

"A többire reagálva, mit érdekel engem, hogy mekkora teher egy egyszülős család az államnak? Ez hol kéne, hogy befolyásoljon bármit?"

Mondjuk ott, hogy NINCS ÁLLAMI PÉNZTERMŐ FA! Minden állami kiadást TE FIZETSZ. Meg a többi ember. Még azt is, hogy stadionok épülnek meg ők is gazdagodnak. De ettől FÜGGETLENÜL bármit is kérsz az államtól, hogy adjon pénzt, azt TE FIZETED. Tőled veszi el és abból ad vissza.

Olyan, mint anyád, mikor többet követelsz tőle. Vagy egyenlően osztja el a testvéreiddel, vagy neked ad többet a többiek kárára. Vagy a másik két testvérnek adja a tiédet is, így ők többet kapnak, így mellé állnak, te pedig demokratikus keretek között 3-1 arányban le lettél szavazva.

Úgyhogy igenis érdekeljen, hogy mire mennyi pénzt költ az állam. Fontosabb, minthogy kit dugott meg Azahriah.

"Aki egyszülős modellben nő fel, az nem államigondozott, akinek a gyereke intézetben van, az nem gyerekes szülő ebben az értelemben."

Ez a gond, hogy nem tudsz összefüggésekben gondolkodni. Szerinted aki beadja, az nem azért teszi, mert egyedül maradt, mert felcsinálták és nem tudja megtartani, mert önmagát sem tudja eltartani?

Ha a párjával együtt adja be, az csak ezt az esetet minősíti, hogy ezek a lányok fiatalon képesek olyanokkal összejönni, akik megcsinálják a gyereket, fűt-fát ígérnek, aztán ez lesz belőle.

Lehetne mondjuk oktatni ezeket a lányokat, hogy a semmire meg a jól hangzó ígéretekre nem kéne teherbe ejtenie magát olyantól, aki szintén hasonló színvonalon él.

Esetleg azt, hogy nem kéne drogozni mindenfélét és akkor kevesebb fogyatékkal élő születne, akit meg még tuti biztos, hogy be kell adni, mert folyamatos felügyeletet igényel élete végéig. Csak mert jó ötlet volt 17 évesen herbálozva dugni védekezés nélkül és terhesség alatt is tolni a cuccot.

"ne kelljen már halógödröt ásnija egy nőnek, ha nem jött össze a dolog a gyereke apjával."

Jogos, főleg, ha bántalmazás is van, de az ellenkezője se kéne, hogy ő keresgél mást Badoon, aztán joggal vágja ki a férfi, amikor arra megy haza, hogy mással dugott a közös ágyban. Tehát nem kéne nyeregben éreznie magát azért a nőnek, mert fel kell karolni szegényeket, akik nem tehetnek arról, hogy a csúnya férfi elhagyta őket.

"Persze, mert ez így működik. Mellesleg, most is rengeteg a mozaik család. Ez nem épp arra bizonyíték, hogy a gyermekes nők (és férfiak) így is találnak párt? Min és miért kéne akkor változtatni?"

Nem. Ez arra bizonyíték, hogy tele van szeretethiányos férfiakkal a világ, akik egy idő után még ezt is bevállalják. Vagy mert őket is átverte egy nő és nekik is van már gyerekük, így 1:1. Ebből még lehet is valami, de a legtöbb egyedül maradt gyerekes anyukának nincs ilyen szerencséje, hogy ilyet találjon.

"Ha minden második 30 fölötti nőnek gyereke van, akkor minden második 30 feletti férfinak is. "

Uram, irgalmazz! Tényleg ennyire egyszerű vagy? Ha nem is kőbe vésett a 80/20-as szabály, azért ha szétnézel a társadalomban, rohadt sok olyan férfi van, akinek több nőtől is van gyereke és nem csak az extrém népcsoportokra gondolok, mint Fekete Pákó és rassztársai vagy a 35 éves cigány nagypapa. De Dajcs Tominak is több gyereke van több nőtől. Miatta vezették be anno a gyerektartás összegében a plafont.

Szóval emiatt jóval több nő van, akinek legalább 1 gyereke van, mint ahány férfi, hiszen bizonyos férfiak egész sok, akár 3-4 különböző nőt is megtermékenyítettek.

"És az elhízás se csak a nők sajátja. A lakosság többsége elhízott."

Ott a felborulás, hogy míg egy kövér férfi tud kompenzálni pénzzel és státusszal (pl. Schmuck Andor és vékony feleségei), addig a nőktől ez még csak elvárás szintjén sem létezhet, hogy ő kövér nőként úgy érezze, hogy mondjuk valamivel kompenzálnia kéne, amennyiben a vékony pasik jönnek be neki.

Tehát a túlsúlyos férfiak lelki sérültek és tudják, hogy selejtek, addig a túlsúlyos nők istennőnek képzelik magukat a body positivity miatt.