Mi a véleményetek az olyan férfiakról és nőkről, akik azért hogy párjuk legyen lejjebb adják az igényeket?

Kérdés, hogy milyen jelleggel adják lejjeb az igényeiket. Mert van az a típus, aki összejön olyannal is, aki hidegen hagyja / egyáltalán nem vonzza, csak azért, hogy legyen szex vagy elmondhassa, hogy neki is sikerült kifogni valakit / házasodni meg gyereket kell vállalni valakivel, ezt mondja anyu meg a szomszéd is / kell a babaváró meg a cso, együtt hitelt felvenni valakivel... na, az ilyet sosem fogom megérteni, szerintem egybites gondolkodás. Meg kell tanulni egyedül is jól érezni magát az embernek és egyedül is boldogulni.

Az sztem viszont nem az ördögtől jövő ötlet, hogy gondolja végig az összes kimondott és kimondatlan! elvárását, nézze meg, kiket utasít el és kiknél próbálkozik, és gondolkodjon el rajta, hogy azok között az elvárások között van-e olyasmi, ami sallang, a társadalom vagy a média verte bele, irreális elvárás (olyan, ami nem is annyira fontos)... és elutasít-e olyasmiért is másokat, amivel nem neki van igazán baja, hanem sokak szerint "ciki". Sok ember így tud rádöbbenni, hogy "hé, nekem pl. nincs is annyira bajom azzal, ha valaki nem annyira izmos / nem kifejezetten házias / nem rosszfiús", vagy pl. rájön arra, hogy belsőre nem csak olyan ember passzolhat hozzá, aki minden téren ugyanolyan, mint ő (persze azért némi közös érdeklődés nem árt, de van olyan barátnőm, aki tipikus művészlélek, és sokáig csak a tipikus művészlélek férfiakkal próbálkozott, meg azt hitte, hogy csak a nála max. 2-3 évvel idősebb férfiak tudják a felgyorsult életével tartani a lépést... aztán belefutott egy nála 11 évvel idősebb mérnökbe, aki azért érdeklődött a zene iránt, de nem volt ilyen szótári szinten művész férfi, és azóta is baromi jól megvannak, 7 éve).