Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek a társkeresés mennyire hatalmi játszma?
Nekem van egy ilyen állandósult érzésem, hogy akinek van párja, és olyan, akivel elégedett, az lenéz engem azért, amiért nekem nincs, és ha elmondanám, milyen kevés volt eddig, akkor a tettetett együttérzése alatt belül gúnyosan mosolyogna, hogy "lám, milyen lúzer, kisfiú". Igazából mindig ezt érzem, a legjobb barátaim körében is. Nem is szeretem, ha ez a téma felmerül, úgy érzem, hozzájuk képest egy másodrendű ember vagyok, nem tudom elképzelni, hogy ne nézzenek le ezért titokban. Nagyon könnyű megalázni valakit azzal, hogy csak a farkát veri, nem tud nőt szerezni.
Az az érdekes ebben az egészben amúgy, hogy jóképű vagyok, egyáltalán nem nézek ki rosszul, jók az adottságaim, jó a hátterem is. Külsőleg minden adott lenne, de nagyon sokáig voltam nagyon "gyerek" egyszerűen rögzült bennem az, hogy kicsi vagyok, engem kigúnyolnak a lányok, meg hogy úgyse én kellek nekik, és ezért az egészet egy hatalmi játszmának látom, ahol van pár übermensch, aki tud olyan párt szerezni, aki tetszik neki, és akivel szeretik egymást, és rendszeresen tudnak szexelni, és ők megnyerték az életet, a maradék meg lúzer, aki csak küszköd ezzel. Kb. a párral rendelkezők státusszimbólumnak használják a párukat, tudatják a világgal, hogy "na, veled ellentétben, lúzer, én akkor szexelek a jó testű nőmmel, pasimmal, amikor akarok". Nektek nincs egy ilyen érzésetek, hogy az egész valójában erről szól?
válasza:Én még sosem tapasztaltam ilyet, bár én csak velem egyező értékrendűekkel veszem körbe magam, akik pedig empatikusak és ilyen még meg sem fordul az eszükben.
Nem tudom, hogy ezt honnan vagy miből szűrted le, de szerintem csak te érzed így meg max az a pár ember, aki ennyire suttyóul lenéz valakit ilyen dolog miatt. Nem vagyok terapeuta, de nekem rögtön a kisebbségi komplexus ugrott be, ahogy olvastam a leírásodat.
Amúgy meg nem szabad adni másokra, egy életed van, legyél boldog és tedd azt, amit szeretnél. Ha az ember nem kezd ilyen dolgokon rágódni, sokkal szimpatikusabb lesz mások számára...
válasza:2: Honnan tudod, hogy empatikusak? Nem tudhatod, mi jár a fejükben. Persze, ha neked ezzel nincsenek gondjaid, akkor nincs is mit szégyellned.
"Amúgy meg nem szabad adni másokra, egy életed van, legyél boldog és tedd azt, amit szeretnél."
Hát de nem tudom azt tenni, amit szeretnék :D Nem tudok az a szenvedélyes, laza, kicsit néha idegesítően szemtelen és rámenős, de alapvetően jószívű srác lenni, akiért olvadnak a csajok. Nem tudom megélni az erotikus-romantikus vágyaimat. Ez nem olyan, hogy eldöntöm, hogy mit akarok, aztán úgy lesz, ehhez egy másik ember is kell. És 30 évesen már rohadt nehéz megváltoztatni az önképet, viselkedést, stílust. Ez 16 évesen működhetett volna, hogy holnaptól én tök más leszek, máshogy kezdek el viselkedni, de ha most, ennyi idősen veszek fel egy új stílust, az esetlennek és hamisnak fog tűnni.
Az meg, amilyen most vagyok belül, nem érdekli a csajokat. Úgy általában a csajok nem érdeklődőek. Ők ebben a korban már tapasztaltak, tudják, kik, kiélték, amit akartak, teljesen máshol járnak, mint én. Én valahol megrekedtem 14-15 éves korban. És akkor én adjam ki a terápiára a százezreket meg az éveket, hogy aztán majd kis szerencsével 35 évesen elkezdhessek "élni". Addigra kb. semmi nem marad a kamaszkori vágyaimból, vagyis megint az történt, mint amiről a kérdés is szól, hogy lúzer maradtam. Amikor majd családom lesz, az már nem a felhőtlen csavargásról meg a hajtépős szexről fog szólni, hanem a hajszoltságról meg a gyerek hurcolásáról. A 20-35 közötti években kéne kiélnié magát az embernek, na, ennek a jórészét én már elb**ztam. Úgy érzem, mintha nem lenne értékem ezen a piacon. Nem úgy működöm, mint más emberek. Igazán el se tudom hinni, ha egy csaj szerelmes belém.
"Hidd el, nem rólad szól a párok élete. Csak te hiszed azt, hogy ennyit foglalkoznak veled..."
Ez valahol megalázóbb, mintha nem így lenne. De szerintem egy agglegényre senki nem tud olyan elismeréssel gondolni, min valaki olyanra, akinek vonzó nője van.
válasza: válasza:Ez a kérdező tökéletesen leírta azt ami pl. itt a gyakorin zajlik
Itt láthatjuk a leginkább hogy az egész hatalmi harcként működik, ahol akinek megadatott a szerencséje, az arrogánsan ezt a másik képébe vágja amint szóba kerül. Az emberek büszkék ezekre az eredményeikre még akkor is amikor a megalkuvások eredénye és semmi "dicsőséges" nincs benne.
Viszont ezt nem szabad igazán komolyan venni, a "farokméregetés" mindössze egóépítés ami mögött komoly problémák állnak. Ha nem így lenne, nem volnának itt az emberek.
Én sem telejsen gondolom, hogy így van; amikor volt csinos barátnőm, egyáltalán nem voltak ilyen érzéseim. Csak hát az régen volt. És szinte mindig egyedül voltam, és nem tudom elképzelni, hogy a barátaim ezt ne furcsállnák, meg bárki, aki tudomást szerez róla.
Meg amúgy nem a párkapcsolatokat istenítem, mert ahol megalkuvás van mögötte, az se jó, viszont ahol valakinek nagyon rendben van az önértékelése és ezért azt a nőt képes megszerezni, amelyiket kinézte, és annyit és úgy van vele együtt, ahogy akarja, az tényleg egy kb. félisteni állapot.
válasza:"Ez valahol megalázóbb, mintha nem így lenne."
Pedig el kell fogadnod, hogy senkit nem érdekel, hol a farkad, de az egod valami hatalmas.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!