Mit várják el a nők még mindig általában, hogy a férfi keressen többet, amikor már a nők is elmehetnek vezető beosztásba, magas fizetéssel és a férfi is ugyanúgy el tud menni GYESre?

"a férfi is ugyanúgy el tud menni GYESre"

Nézd... ezt férfiként, és remélhetőleg leendő apaként mondom. Nem véletlen, hogy az anya marad ott a gyerekkel. Véletlenül sem akarnám azt mondani, hogy az apa fontosabb szereplő lenne, a nevelés, és az érzelmek szempontjából az az ideális, ha mindkét szülő azonos mértékben számít (kivéve persze, ha az egyik egy agresszív iszákos barom, de ez már más kérdés. Feltételezzünk normál körülményeket.) Evolúciós oka van, hogy az emlősök utódai rendszerint az anyával maradnak életük első szakaszában. Ez a természetes. Lehetnek a személyiségfejlődésre negatív hatásai annak, ha pont az első pár évben az anya ritkábban van a gyerekével.

"Amiért a férfiak még mindig a végzős gimnazistákra buknak"

Azért ne általánosítsunk! Oké, én az egyetemistákra bukok, és a fiatal felnőttekre (bár egyáltalán nem kizárt, hogy velem egykorú, vagy idősebb nővel jöjjek össze), de ez én vagyok. A többség emberszámba sem venne egy gimi végzős csajt. Legfeljebb csak dugásra "tartaná". A kérdés meg egyébként is feltételezhetőan arra vonatkozott, amikor mindkét fél keres.

Mielőtt bárki felhorkanna, én ekvalista vagyok és szarul érzem magam attól, ha nem tudom kivenni a részem az anyagiakból is egy kapcsolatban, illetve gyereket sem akarok, szóval ne az én önigazolásomként értelmezzétek ezt, mert sok dologgal nem értek egyet azzal kapcsolatban, ahogy ezek a dolgok alakulnak.

Nem várják el, általában így alakul, mert...

-több férfi dolgozik jelenleg piacképesebb, jobban fizető munkakörökben

-ez kiegészül azzal, hogy ahol az egyik nem toronymagasan dominál egy szakmában, az sajnos elég mostoha a másik nem előremenetelével kapcsolatban (ld férfiként óvóbácsi, nőként mérnök)

-jellemzően a férfi az idősebb, ezért több a szakmai tapasztalata is, aminek eredményeként többet is keres általában

-még mindig tartják magukat a hagyományos elvek, miszerint a gyerekvállalás és nevelés a nők dolga (nem csak a nők vallják ezt)

-ha nem marad otthon a nő a gyerekkel, akkor is kiesik a munkából a legtöbb esetben a szülés és a szoptatás miatt, gyakorlatilag ezzel pár évre parkolópályàra állva a karrierében

-ha munkába is áll a nő, jellemzően még mindig ő felel elsődlegesen a gyerekért, az ő munkaideje bánja, ha el kell érte menni vagy ha otthon kell vele maradni (mi gyerektelenek pedig mondanom sem kell, mennyire örülünk neki, mikor így ránk ragadnak a feladatai)

-sok jó lehetőség olyan kvalitásokat igényel, ami jellemzően férfi vonás (kockázatkeresés, "tökösség", dominancia, magabiztosság, hidegfejűség) és nem is tartja a társadalom femininnek. Gyakorlatilag azok a tulajdonságok, amiket sok jól fizető pozi igényel, szembemennek a társadalomban elterjedt nőies tulajdonságokkal. Ezért sajnos kevés nő rendelkezik velük a férfiakhoz képest. Emiatt nehezebben is jutnak ilyen munkakörökbe.

-pont annyi férfi egója nem bírja el azt, hogy a felesége többet keressen nála, mint ahány nő preferál nála jobban kereső férfit párnak, szóval van egy általános egyetértés ebben, ami a nagy átlagot illeti

Szóval szépen kialakul egy alapvető bérkülönbség, csakúgy, mint amilyen a magasságkülönbség a két nem között (csak az előbbit nem tartjuk normálisnak szerencsére), ez pedig azt eredményezi, hogy általában a férfi keres jobban. Mint ahogy általában a férfi a magasabb a kapcsolatban.