Szerintetek mennyi reális esély van rá, hogy manapság egy fogyatékkal élő ember párt találjon magának?

A kérdés nem rólam szól, hanem egy nagyon jó barátomról. A harmincas éveinket tapossuk, és neki még sohasem volt párkapcsolata. Cerebrális parézissel született, ez egy olyan izmot is érintő betegség, ami miatt tolószékbe kényszerül sajnos. Enyhén koordinálatlan a mozgása, túlmozgásai vannak, ami miatt olyan alapvető dolgokat, mint az evés-ivás, írás, nem tud elvégezni, segítségre szorul. Viszont számos jó tulajdonsága is van, szellemileg teljesen ép, tehát lehet vele beszélgetni, gyönyörű verseket ír, okos a reáltudományokban, számítógépet tudja kezelni stb. ..

a kérdésemet az ihlette, hogy mostanában egyre többször hozza fel a párkapcsolat témát, és ez kezd kicsit kínossá válni. Természetesen támogatom őt, hogy ne adja fel, biztos van valaki, akit neki szán az élet, de egyre kétségbeesettebnek tűnik, mert minden nőtől elutasítást kap. Ép barátnőt szeretne magának, házasságot-gyerekeket, de nem tudom, hogy a valóságban lenne-e valaki, aki bevállalná egy életre a vele járó gondokat. Van munkája is, tehát nem elveszett, de nyilván gondozásra szorul. Szerintetek ma Magyarországon mennyire reális ilyen betegséggel, vagy bármilyen fogyatékkal párt találni? Ti ismertek ilyet a saját környezetetekből? Mit gondoltok? Azt sem igazán tudom, hogy hol ismerkedhetne ilyen betegséggel. Minden vélemémy érdekelne. Bocsi, ha hosszú lett, és köszi, ha elolvastad.