Racionális döntés a párválasztásban tökéletes recept egy komfortos,de boldogtalan élethez?

30 éves koromra, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy egy csóró, lúzer, 8 általánost végzett, mamahoteles, sori dolgózóval, nem tudnék boldog lenni!

Ha valaki ennek az ellentétje, azzal sem biztos, mert vannak egyéb elvárásaim is, de enélküle biztosan nem!

Nagyon jó.

Én meg sok párt ismerek, ahol szerelmesek lettek, semmi más nem számít. Aztán mindennapos lett a veszekedés az anyagiak miatt, és mire rájöttek, hogy kikapcsolt áram miatt gyertyával világítani nem annyira romantikus, már nem volt visszaút, mert ott rángatta a ruháját egy éhes gyerek.

Szép dolog a szerelem, de önmagában nem tesz boldoggá. Te lehetsz úgy boldog, hogy kint csöveztek az aluljáróban, de az a te igényszinted. Nekem meg igenis kell a boldogságomhoz, hogy kényelmes legyen a lakásom, biztonságos az autóm, tele a hűtőm, és akkor is maradjon tartalékom, ha befizettem a nyaralást. Ebben az esetben egyedül is boldogabb vagyok, mint amikor egy pasi mellett azon sakkoztam, miből fizetem a ki a rezsit.

#2

+1! 👍

Igen

Nem egy bnőm ugy ment férjhez csak, mert milyen rendes becsuletes támogato ember a masik, jo férj jo apa.

És csorgatjak a nyálukat a jó pasikra, meg irigyek másokra ahol szerelem szenvedély van. Megkereseredettek lettek. De fő a családi biztonság meg a pénz.

#4

Igen, amelyik nőnek vam esze, íg dönt

A szerelem kell, de önmagában nem elég semmire. Ahogy fentebb írták, a szerelemből aztán nem lehet kaját venni. A rózsaszín köd felszáll, és akkor ott marad a valóság. Felnőtt emberek azért általában már tudják, mi teszi őket boldoggá és mi boldogtalanná. Én például tudom magamról, hogy nem lennék boldog egy olyan ember mellett, aki műszakokban meg hétvégente dolgozik, és kvázi alig látom. Nekem is csak a sima hétköznapi nyolcórás munka felel meg, ameddig nem a létfenntartásom múlik rajta, de akkor is az lenne a cél, hogy abban a másodpercben, hogy kapok egy jobb ajánlatot, húzom is el a belem. De azért tanultam baromi sokat, hogy ne is kerülhessek ebbe a helyzetbe... Ahogy egy tartalmas életet is szeretnék élni, ami nem abból áll, hogy hó végén számolgatjuk a filléreket, hogy most vegyünk-e kaját vagy a rezsit fizessük be.

Szóval én csak olyan emberrel vagyok hajlandó együtt lenni, aki szerelmes vagyok ÉS MELLETTE tudom, hogy hosszútávon is boldog tudok lenni mellette, és biztonságos életünk lehet. Nem vagyok már kamasz, ahol minden mindegy, és az ember rengeteget változhat.

Szerintem itt most pont a 2 véglet van kiemelve...

Úgy értem:

opció a.) lehetek én nagyon szerelmes egy gazdag apuci fiába, aki viszont drogos és életképtelen, akinél alárendelt szerepet tölt egy nő csak be, aki mellettem más nőkre csorgatná a nyálát. (kicsit valós tapasztalat).

opció b.) És van a másik véglet, amikor nincs ugyan vakszerelem, de kötődés és szeretet igen, a másikban látok egy jó társat, alkalmasnak látom férjnek és apa szerepre, mert tudom, hogy ezek az értékek neki is fontosak, egyezünk a fontos kérdésekben és értékekben.

Kit választanál magad mellé, kire építenéd az életed?

Én is utóbbit választom/választanám, az 1. elég idióta döntés lenne., ahogy írták, csak pusztán szerelemre sem lehet építeni..

Ideális eset nyilván az lenne, amikor olyat találsz, aki 2 között van, de ez a ködös szerelem is idővel a 2.á alakul jó esteben.. Így hosszútávon én így gondolkoznék.

5# a pr.stik is hasonlók. Ésszel kell élni tenyleg. Most erre mit lehet mondani?

A szerelem nem mindig jár biztonsággal is együtt és forditva a biztonság sem jár szerelemmel együtt.

Én nem tudnék így élni de sok nő így él hogy inkább egy papucs mint a szerelem

9

A szerelemben is lehet boldogtalan és tehet tönkre téged az illető lelkileg. A szerelem is leszarhatja az érzéseidet. What is the point??