Hogyan keletkeztek azok a vélemények, miszerint a férfiaknak magasak az elvárásai a nőkkel kapcsolatban?

Egyre inkább azt érzem, hogy az egész a média és a szépségipar műve. Meglátták az egyenjogúsított nőkben a piaci potenciált és elhitették velük, hogy olyasmiktől látják őket szépnek a férfiak, amik a többség számára semlegesek, egyesek pedig egyenesen irtóznak tőle. Olyanokra gondolok, mint kacsaszáj, műszempilla, mellméret, stb.

Más dolgok pedig fel se tűnnek a többségnek (töredezett hajvégek, aknék) amik miatt a nők depibe zuhannak.

És van egy pár olyan dolog, ami mivel a média úgy tálalta a dolgokat, hogy ez már alapnak minősül, ezért elvárássá lett. Olyasmik, mint hónalj, intim és lábszőrtelenítés vagy bajusz gyantázás, illetve bizonyos eseményekhez bizonyos dresscode (de ez a férfiakat is érinti).

Ezek lennének olyan hihetetlenül nagy elvárások?

Tényleg ilyen sok nőt nevelnek még a mai napig hidegtartással, hogy huszonévesen felháborodott véleményt fogalmaz meg arról, hogy tőle elvárják, hogy főzzön, mosson, takarítson meg gyerekeket szüljön meg otthon maradjon velük, meg ilyenek?

Kisközségben nőttem fel, ott nem volt ez divat, pedig ott tényleg voltak ilyen hagyománytisztelő öregek, de ott is többségében a nők szólták meg azokat a lányokat, akik egy tojásrántottát nem tudtak megcsinálni vagy akik már elveszítették a szüzességüket házasság előtt, nem a férfiak.

Pesten meg egyetlen embertől se hallottam ilyesmit.

Lassan már tényleg ott tartunk, hogy egyáltalán nem lesz elvárása a férfinek a nővel szemben. Még olyan sem, hogy ne legyen 150 kiló. Mert ha ezt meg meri említeni, akkor már szexista barom, akinek biztosan Instamodell kell.

Férfi oldalon azt látom, hogy maximálisan a végtelenségig toleránsak, egyesek már-már meghunyászkodóak, míg a nők kiverik azért is a hisztit, ha meg meri említeni neki valaki, sokszor nem is a párja, hanem a párjának a haverja nem bírja már a haver szenvedését nézni és megemlíti a csajnak, hogy igazán eltakaríthatna ÖNMAGA után. És már robban, hogy persze, mert ő a nő, ő takarítson a férfiak után, a szäros gatyát ne-e mossa. Olyan emberekről van szó, akik önálló háztartásban élnek évek óta, magukra takarítanak, mosnak, főznek és nem panaszkodnak senkinek, hogy férfiként ez az alapvető igényesség meg van bennük.

Vagy mikor a nőnek megemlíti, hogy azért olyan alap kajákat néha ő is megcsinálhatna, mint kifőzni egy tésztát szintén jön a robbanás, hogy persze, nyilván azért, mert ő a nő, neki nőként ez a dolga, nőként csak erre jó.

Mások is megfigyelték már ezt a jelenséget? És leggyakrabban pont annál a rétegnél, akiknek a gyűrű nem esett le az ujjáról soha életében, olyan életük volt.

Amelyik nő tényleg csicskáztatva meg kihasználva volt, nem feltétlenül férfi által, például legidősebb lányként az anyja folyamatosan vele persztráltatta a kisebb testvéreit vagy az idős-beteg nagyszülőket neki kellett ápolni, pelenkázni, a szülő kihúzta magát az idős korára és az életben elszenvedett terheire hivatkozva, az ilyen nők szó nélkül csinálják, úgy kell "lelőni" őket, hogy lazuljanak már, élvezzék már egy kicsit az életet, nem kell rögtön takarítgatni, mosogatni, holnap is van nap, most élvezzék az együtt töltött időt. Meg kiveszik a férfi kezéből a lapátot, hogy hagyják, azt majd ők megcsinálják, mintha ők ragaszkodnának görcsösen a nemi szerepekhez.

És még társadalmi réteghez sem köthető a jelenség. Sikeres, tanult, karrierista nők között is van ilyen ösztönösen házias, esetleg még hozzáteszi, hogy ő ezt mennyire szívesen csinálja meg nem érzi megalázónak azért, mert ilyen meg olyan sikereket ért el meg ötször annyit keres, mint a férfi.

Meg 8 általánost végzett, takarítónőként dolgozók között is, akik még élvezettel oda is szúrják, hogy ők eleget takarítanak a munkában, nehogymár otthon is azt kelljen és ismétlem: olyan férfiakról van szó, akik önmaguk után rendet tartanak, csak rossz néven veszik, ha természetesnek veszi az otthonukba becuccoló nő, hogy majd őutána is ugyanezt rendszeresen megteszik.