Másokban is van kettősség a gyerekvállalással kapcsolatban?

Bennem is van kettősség, de más indokokkal.

Szerintem nem ettől teljesedik be egy férfi és nő szerelme. Több gyerektelen házasságot ismerek, amik szebben működnek, mint a gyerekeseké.

Néha szépnek gondolom a gyerekvállalást és hogy legyen egy vagy két gyerekem, de másfelől meg egy kisgyerek számomra olyan szinten kiakasztó tud lenni néha, hogy ki tudnék szaladni a világból, mikor ismerősöknél vagyok. Nem bírnám 0-24 órában. Türelmetlen vagyok és szerintem nem vagyok jó anyának való. Így inkább ne legyen.

Mielőtt megkapom, hogy majd vágyom rá, ha találok olyan férfit: nos, 6 éve vagyunk együtt és ő egyébként szerintem jó apa lenne, de részemről nem jött meg a vágy a gyerekre. Főleg ha sokat vagyok kisgyerekek között, akkor egyre inkább elmegy a kedvem.

Hát azért más gyereke nem ugyanaz. A tiéd (nőként írom) ott nő a hasadban, amikor már kapsz egy jó adag hormonlöketet, de amikor megszületik is felismered benne a párodat, magadat, szüleidet, anyósodat :D, feltétel nélkül ragaszkodik hozzád, függ tőled, ahogy te is függtél anyukádtól és egy kicsit ezt is újraéled ám, közben marha sok idődet, gondolatodat fordítod rá... szóval jól ki van találva ez a fokozatos "beetetés", kicsit mint egy szerelemnél is...

... és nem dackorszakosan nyomják a kezedbe váratlanul egy vendégségben, hogy ugye milyen cuki, miközben épp visít és csokis kézzel összetaperolja a legdrágább blúzodat.

De ezek miatt, ha egészséges alapokat kaptál otthon és képes vagy rá, aztán egyre jobban kötődsz, ragaszkodsz hozzá, és nem "egy gyerek", azaz valami képzelt macerás házikedvenc, hanem a "te gyereked", akiért felelős is vagy, meg büszke is vagy rá, tudsz benne gyönyörködni és van már sok-sok közös élményetek. Ez az, ami elég alap ahhoz, hogy elviseld a rosszat is és azt mondd, hogy ő a családod, akinek hát általában inkább élvezed és keresed a társaságát.

Na, már megindult a gyerekpropaganda itt is...

Leszarjuk, hogy más gyereke nem olyan, nem fogunk csinálni egyet csak azért, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a sajátunkat is ugyanúgy utáljuk hosszú távon, mint másét.

Jó lenne a bizonytalanokat nem rádumálni könnyelműen ekkora horderejű dologra. Ennek a szarnak rengeteg, mára felnőtt gyerek issza a mai napig a levét.

Nem. Gyereket az vállaljon, aki egy jó 80%-ban biztos benne. És állatot is az vegyen/fogadjon örökbe.

Sehol nem írtam, hogy vállaljon gyereket, nem tudom, hol látsz benne ilyet. Persze ne vállaljon, ha nem akar. Azt írtam, hogy más gyereke nem ugyanaz, mint a tiéd. Hogy ebből nem lehet következtetni. Én sem vigyázok szívesen máséra és engem is idegesít sokszor másé. Illetve gyerekből is van, akivel jól kijön az ember és van, akivel nem - pont mint ahogy egy felnőttel is.

A gyerek meg egyáltalán nem olyan, mint egy állat. Egy házikedvenc egész életében alárendelt, gondoskodnivaló "kisgyerek" marad, akit megfigyelsz, idomítasz, aztán meggyászolod. Míg egy gyerek egy másik ember, akinek pont azt kell biztosítanod, hogy mire veled egyrangúvá fejlődik, önálló legyen.

Egyébként egyénileg nem érdekel, nem szólok bele, hogy ki vállal és ki nem, mindenkinek a saját felelőssége ezt eldönteni. Van, akinek nem való gyerek és sok van, akik tönkre is teszik a gyereküket. Viszont társadalmilag közös értéknek tartom más gyerekét is, bármilyen is.

13:

Alapvetően mindkét propaganda k.rva idegesítő szerintem.

Az sem jobb, amikor valakinek a 30 perces stand up-ját kell végighallgatnod arról, hogy ő miért olyan kib.szott egyedi és megismételhetetlen, felvilágosult és tudatos attól, hogy nem akar és nem is szereti a gyerekeket. :DD

#15

Igen, csak azt leszarom, mert arra még nem zendített itt rá senki.

#16:

Hol nem? :DDDD Itt gyakorin minden egyes gyerekekkel kapcsolatos kérdés alatt ez megy. Ismerősi körben 10/7 találkozásnál ez megy. A médiában dettó ez megy. :D

Oké, hogy neked ez a szimpatikusabb és akkor torzít az elméd, hogy azokat nem veszed észre úgy, mint a családpropagandát, aki neked piros kukorica, de ne csináljunk már úgy, mintha ez nem létezne, vagy ne lenne egy kb ugyanannyira begyűrűzött dolog. :DDD

Szerintem ezeknek a vágyaknak belülről kell jönnie. Egyszerűen érzed majd, ha vágysz rá, hogy tényleg szeretnéd.

Én 30 alatt nem voltam rá megérve(de akartam, csak nem tudtam volna előbb elképzeni az életem, megijedtem stb), és nemrég 30 évesen kattantam, és meg is értem rá lelkileg-agyilag.

Az meg butaság h "nem tudom mit kell csinálni": nyilván nem, mit semmit nem tudsz amit először csinálsz. :D Aztán megtanulod. Mint annyi minden mást is az életben..

#17

Nem itt gyakorin, hanem itt a kérdés alatt. 🤦🏻‍♀️