Ami egyszer szexkapcsolatnak, barátság extrákkalnak indult abból nem lehet rendes párkapcsolat egy idő múlva? Tapasztalatok? :/

A válaszom a tudományos felismeréseket tükrözi. Az igazság mindig fájdalmas. Leginkább azért, mert a hiedelmeink romba dőlnek:

Természetesen van rá esély, ám a levesbe sok minden beleköp, s különösen az 50 évvel ezelőtti szexforradalom által kitalált hamis hiedelmek lehetetlenítik el a legtöbb esetben. Miről is van szó? Még a lényeget sem lehet tömören megfogalmazni a sok fontos nézőpont miatt.

Ha két embernek ez az első szexkapcsolata, akkor az esély viszonylag jobb lenne, bár - a felmérések szerint - akkor is csak kb. 25%-os! Ugyanis hosszú távon csak akkor működik a dolog, ha többnyire egymáshoz valók vagytok. Ezt azonban csak szexmentesen lehetséges felmérni!!! Hosszú, tartalmas beszélgetésekkel és nem pedig izgalmas programok hajszolgatásával, élvezetes randevúkkal. Ha azonban szexbe kezdünk, annak komoly hatása van! A dolog úgy működik mint egy drog. Valójában egy természetes drog az orgazmus alatt az agyban bőven termelődő endorfin nevű hormonunk. Annyira, hogy hamar függőség is kialakul miatta, tehát gyakran akarunk szexelni. Egy másik hormon is beleszól az egészbe: az oxitocin. Ez az agyban egy egyre erősödő kötődésérzetet épít ki a társunk iránt, amely ráadásul - gyakorlatilag - örökké tart, szinte alig halványul. Ez az érzet már nem rövid távon hat (mint az endorfin), hanem folyamatosan: úgy érezzük tőle, hogy "egyek vagyunk", "egymáshoz tartozunk", "ő az igazi". Nagy becsapás ez, ha abba a 75%-ba esünk, amikor valójában nem igaz! De mindig bedől neki mindenki.

A kötődés olyan erős, hogy akár évekbe is telhet, mire egyre feszítőbben megérezzük az igazságot, hogy nem tudunk kijönni egymással. Évekig tartó "se vele se nélküle" kapcsolatban maradunk azzal a gyötrő érzéssel, hogy "az eszemmel szakítanék, de a szívem visszahúz". Végül jön a szakítás (házasság esetén a válás), vagy az, hogy elhagynak minket. Ez rettenetes trauma, és csak az érti, aki már átélte. A trauma és a fennmaradó kötődésérzet megmérgezi a következő kapcsolatot. Már akkor is könnyebben szakítani tudunk, ha éppen egymáshoz valók lennénk. Ugyanígy a párunk is könnyen szakít, ha már volt kapcsolata.

(Megjegyzésként Pat Fagan 2017-es felmérése, amiben azt vizsgálta, hogy az 5 éven belüli válások száma hogy alakul az előző kapcsolatok számától: Nőknél - ahhoz képest, hogy milyen alacsony, pár százalékos az arány - már egy előző kapcsolat tizenkétszeresére növeli ezt az esélyt).

A traumától a személyiségünk jelentősen megváltozik. Jelzi ezt az is, hogy idővel azt mondjuk, hogy "kihevertem", noha ez valójában nem igaz. Közeli hozzátartozóinkkal, ill. új társunkkal kapcsolatban időnként bántó viselkedést veszünk fel, illetve bizalmatlanokká válunk, s nem ritkán mi is bántásnak érzünk olyan megnyilvánulást, amely nem az. Ha gyerekünk lesz, ezt a tulajdonságunkat - mint egy fertőzés - továbbadjuk azokkal a bántásainkkal, amelyeket magunkon észre sem vesszük, hogy azt tesszük. Az ilyenfajta lelki sérülések súlyosabb formáját pszichés zavaroknak nevezzük, és napjaikra a fiatalok körében elképesztő méretet ölt (sokan az önazonosságukat is megkérdőjelezik miatta).

Egy másik oldala a jelenségeknek - s ezt most már ki kell jelenteni - a pornó hatása. Az csak egy dolog, hogy már szinte 100%-os a hozzáférők aránya, de külön gond, hogy már legalább 10 éve beszélnek róla a szakértők, évtizedek tapasztalatai alapján, ám valahogy nem jut el hozzánk. Nehéz elfogadni a következményeit. Helyes, ha úgy fogalmazunk: a pornó nem káros, de következményei vannak, mert komoly hatással van az agyunkban kiépülő, s szexualitással összefüggő kapcsolatokra. Akinek ez kárt jelent, az nevezze annak, mindenesetre szoros összefüggés van pl. a kék tabletták fogyasztásának megnövekedése és közte. Utóbbira a használók ugyanúgy függővé válnak, mint pl. a drogosok a drogra (jó kis üzletet sikerült ebből a gyógyszeriparnak kovácsolnia).

A párkapcsolatunkban az eredetileg emberi mivoltunkban legintimebb dolgaink eltávolodnak a személyességtől, és tárgyiassá válnak a pornótól. Fura egy olyan szex, amelyben minket csupán izgalomkeltő tárgynak használnak, nem pedig érző embernek. S a tárgyias dolgokra hamar ráun mindenki, köszönhetően egy ismertebb hormonnak, a dopaminnak a nemrég felismert hatása révén. A dopamin az életünk alapja, mozdulni sem tudnánk nélküle. Ám minden élvezet, ami a dopamin agyi hatásából ered, idővel megunttá válik, s bár vágyunk rá, nem okoz már örömöt, s ez a örömtelenség szenvedésbe csap át. Ez tapasztalható pl. siker esetén, vagy a mobiltelefon simítgatásakor, de a drogosok is emiatt nyúlnak egyre keményebb anyaghoz, és a pornóban - ahol szintén egyre durvábbak a vágyak - az emberiség eddigi történetében eddig soha nem tapasztalt mértékű dopamin özönben részesülhetünk. A függőség iránta garantált, bár erről senki sem mer beszélni, annyira intim, és szégyenlendő.

Utóbbiakat azért írom, mert érzékelhetően ma már számos tényező beleszól a legelső szexkapcsolatba is (a pszichés zavarok is ilyenek), és csak rontja a 25%-os arányt.

Megjegyzem még J. D. Unwin régi kutatási eredményét (Sex and Culture -1934), melyben megállapítja, hogy a történelemben mintegy 15 civilizáció hullott szét a szexuális lazítások miatt, kb. 2-3 generáció elteltével. Ettől mindig, és sohasem mástól. A szexforradalom óta már eltelt 2 generáció. A jelenség az egész fejlett nyugati kultúrát érintette!