Egy nő meghódítása még mindig nagyon hasonlít az őskori helyzethez, pávatánchoz?

[incel alert]

Igen, ismeretlenül egy férfinak le kell nyűgöznie egy nőt, „el kell adni magát”, hogy felkeltse az érdeklődést. Fordítva is így van, ismeretlenül egy nőnek le kell nyűgöznie egy férfit ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést.

Ha meg egy kapcsolat hosszabb baráti, társasági ismertségből alakul ki, akkor meg pontosan ismerni fogják egymás erényeit, értékeit, meg persze a hibáit, hiányosságait, és ez alapján alakul ki, vagy nem alakul ki vonzalom.

> Ez miért nem változott a civilizáció kialakulásával?

Változott. Régen a házasság nem vonzalom kérdése volt, hanem jórészt a szülők gazdasági, társadalmi szövetsége, ahol kis súllyal esett latba az, hogy amúgy az összeházasítandó felek hogy éreznek a másik iránt. Ez nyomorúságos kapcsolatok tömegét okozta, hál' istennek itt a nyugati civilizációban leszoktunk erről.

Azt még bizonyos szintig lehet, bár jellegénél fogva egy nem számszerűsíthető, mérőszámmal, mértékegységgel leírható dologról van szó. Vagy legalábbis nem tudok róla, hogy a „pávatáncnak”, a „lenyűgözésnek” lenne mérőszáma és mértékegysége.

De mondjuk egy szubjektív kérdőívvel azért meg lehet tudományos igénnyel közelíteni a dolgot. Amit nem lehet, az az őskori helyzettel való összehasonlítás, mert nyilván az őskorban nem készültek ilyen kutatások, így nincs összehasonlítási alap. (Maga az őskori helyzet általad való leírása is vélelmezés, így tulajdonképpen a kérdésed állító kérdés, vagy legalábbis sejtésem szerint nem tudományos kutatási eredményekből olvastad ki, hogy milyenek voltak az őskori udvarlási szokások.)

A tudomány kategóriában vagyunk. Nem megkérdőjelezni kell, hanem kérdezni (illetve ha kutató vagy, akkor kutatásokat végezni). Pl. az egy kategóriába vágó kérdés lenne, ha azt kérdeznéd, hogy a tudományos kutatások alapján a nők és férfiak számra a különböző tulajdonságok, készségek, kvalitások milyen prioritással esnek latba. Ez egy tisztességes kérdés. Meg az is egy tisztességes kérdés lenne, ha azt kérdeznéd, hogy mit tudunk az őskor párválasztási, udvarlási szokásairól. Ez is egy tisztességes kérdés.

A tied ezzel szemben meg egy prekoncepció, egy vélemény, ami kvázi egy költői kérdésbe van csomagolva. Azért használtam rád az incel jelzőt, mert bár név nélkül tetted fel a kérdést, a megfogalmazásból, stílusból, a téma és kategóriaválasztásból magabiztosan megállapítható, hogy te vagy az a kérdező, aki a témában már pár tucat kérdésbe burkolt állítást megfogalmaztál már a nem erre való tudomány kategóriában – nem vonva le a válaszokból a megfelelő tanulságokat –, és ha közvetett módon is, de önmagadat incelkét indentifikáltad. Ha esetleg mégsem te lennél az a bizonyos felhasználó, akkor is kísértetiesen hasonlítasz rá.