Az egyszerű nők ugy nem kellenek senkinek? Nem merem bemutatni az életem mert csak addig kellek.

Nincs gyerek kár voot irnom.

De ahhoz hasonloan nagy semmi életem van.

És ez mit jelent utolsó?

Örökké csak addig kellek mig nem unják meg velem a szexet?

Valóban kezdett mar szinesíteni az ágyban.

Leginkább sajnos "eufória hajhász" vagyok.

Ködös szerelem, az agy kikapcsolasa szórakozás, nem a reálban lenni.

Annyira faék az életem, hogy a reált nem birom :(

Vagy az olyan egyszerűbb dolgokat sem, mint mondjuk egy közös éttermezes, kirandulás.

Adrenalinfüggő vagyok kb.

És gyakorta kinlódom pl egy egyszerűbb muszájkarácsonyozásnál, jópofizásnál a másik szüleinél, képtelen vagyok másképp megélni ezeket mint kötelező formularitásokat, de ha étterembe is hívnak csak egy kedves udvarias gesztust látok benne és nem élmény nekem:(

Ha pl csak otthon vagyunk(pl hétvégén) es az a legnagyobb program, hogy valahol enni is kéne, kezdem szabályosan azt hinni hogy a masik el akar hagyni, ha neki ennyi teljesen elég!

Korábban kb filmbe illő életem volt. Sokat voltam külföldön is, igy itthon alig vannak barátaim. Bekapott a mókuskerék is, ez a munka-otthon(8 ora munka 8 ora pihenés 8)robot.

Ezért gyakorta kerülget depresszio.

Talán hasonló életérzés ahhoz mikor mondjuk valami izgalmasban vagy(talán jo példa erre a videojátékfüggők esete, vagy drogosaké), hogy mikor abbol kijössz (lezárod a gépet, leteszed a drogot), hirtelem rádzúdul a reál, az a hatalmas semmi, mintha zombi lennél.

Aztán ugye ebbe az eletembe belecsöppen vki. Megadja az eufóriát a szerelemmel, esetekben megélhető vele minden, akár tandemugrani is mehetunk, meg ugrálovarba, vagy inni szórakozni, tombol az adrenalin, élet van.

Aztán ugye komolyodik a kapcsolat, azaz a szürke hétköznapokban is együtt vagyunk, amikor semmi nem történik.

Csak mondjuk tankolunk, bevásárolunk, otthon vagyunk, mint általában a normális emberek hétköznaponként.

És valahogy itt kezd minden megtörni. Hiába van szinesítve hétvégékkel. Tulnyomo többségben a szürke hétköznapok, a robotolás van.

A legutolsó barátom folyamatosan arrol biztosított, hogy akkor is szeret,mha nem csinálunk semmit, akkor is szeret, ha csak mosok főzök takaritok, ne legyek mar fóbiás a szurke hetköznapoktol.

És erre elhagy mégis..

Azt hittem kiéltem magam meg ilyenek. Hazajottem letelepdni komoly kapcsolatra vágytam család meg ilyenek. Mint vmi átlagemberi életre.

Csak épp elhagynak..

6. éve vagyok itthon úgy, hogy nem a pénzt, hanem az érzelmi életet helyeztem előtérbe.es egy komoly kapcsolatot sem tudok felmutatni.

Csak x év ezzel, x azzal, pár hónao ezzel stb.

Nehezen engedem el a letelepedési vágyaimat. Es hogy soha nem lesz komoly kapcsolatom. Ennek nálam hatalmas a súlya mert egy életre megbélyegzem magam vele pl nem leszek soha családos anya, aki férjnél van.

A legutolsó barátom volt az, akivel legutoljára tápláltam reményeket komoly párkapcsolatra.

Még itt kalimpálok ugyan hogy bízzak e egy következő férfiban, adjak e még magamnak esélyt, mit kellene nekem tennem, de már intézem külföldöt meg a tingli tangli melokat, a folyamatos albérletezést költözködéseket es persze az egyedüllétet is hogy ott sincs senkim es megint a nullárol kezdhetem a szoc.életet, mint itthon amikor hazajöttem..

Es szoval hazajöttem azt hittem végleg. És ez lett belőle. A nagy k.b.tt semmi.