Sikertelen férfiak! Hány évesen tudatosult bennetek, hogy nincs reális esélyetek olyan párt találni, amilyenre vágytok?

Akkor volt a csucspont. De akkor nem foglalkoztam a lanyokkal, tehat csak azt vettem eszre, hogy sokan odavannak ertem.

De utana, tinikoromban mar kocc volt. Huszonevesen friendzone. Aztan utana adtam fel az egeszet a faszba, es 2011-ben lettem deklaraltan incel.

37F incel

Komoly kapcsolatom után amikor társkeresési piacon vettem részt. Onnantól jöttem rá, hogy az igényes jó nőket már rég elvitték, felcsinálták, csokoznak. Majd amikor levedlik őket negyven évesen akkor jöhetek én a sorba.

Maradnak így nekem a rondák, elhízottak, mentális betegségben szenvedők, önbizalomhiányos nők.

Még az elején fiatalon mint mindenki kerestem a PÁROM.De aztán rájöttem,hogy nem működik meg amúgy is én bdsm párti lettem.

Szóval azt csinálom amihez kedvem van fizetek.

37F

Én nőként írom, már ált suliban tudtam hogy nem leszek sikeres a pasiknál, pedig nem voltak nagy elvárásaim csak hogy ápolt legyen és akarjon megismerni, ne pedig csak egy testet lásson ha rám néz.

Huszonévesen veszítettem el a szüzességem, azt hittem na végre, ő lesz az és én leszek a felesége... aztán szakítottunk mert nem érdekeltem őt.

Azóta csak próbálkozásaim vannak, és olyan naiv vagyok, hogy mindig próbálom meglátni a jót az adott pasiban.

Igen, ő lesz a férjem... nem, na de most talán ő, vagy ő, stb, stb.

Bele vagyok fáradva ebbe a párkeresési dologba, legszívesebben eldobnék mindent magamtól, mert hiába vagyok egészséges és tudnék gyereket szülni, nem kellek senkinek, hiába teszek meg mindent.

Olyan 30 körül adtam fel. Mindig súlyproblémám volt. Fel-le. Tuti valami betegség okozza. Nem a döglés vagy a zabálás. Mert azok nem jellemzőek rám. Mindig küzdöttem ezzel.

Régebben még volt esély mert a világ trend az volt hogy izmos férfi a trendi. Aztán azt vettem észre magamon hogy ebben viszont szerencsés az alkatom. Edzésre viszonylag könnyen jött fel rám izom. Lett is csajom. (Túlzás - mert nem jutottunk el a szexig) Aztán kidobott. A erős depresszió is benne lehetett de újra elhíztam. Manapság meg már a nagyon vékony srácok a trendik. Az ilyen 60-70 kilósak - 180 + centihez. Szóval nekem annyi, mert ilyen sose tudtam lenni. Ennyire vékony.

Az egyéb meglátásom meg az, hogy aki tízen évesen nem tud csajt szerezni pl az iskolában, az később nagyon nehezen fog tud majd partner találni.

38/F

Szerintem manapság volt a végső belátás. Most vagyok 25.

Kellemetlen, mert bármelyik nőt megkaphatnám, de a legjobbak közül a legjobbak is semmik az igényeimhez, ahhoz képest, amit nyújtsni tudok, amit meg szeretnék élni.

Szóval egy életen ét tartó incel élet vár rám. :)

Sokszor úgy éreztem és ugyanilyen sokszor is vetettem el ezt a gondolatot.

Magyarán feladtam majd mégsem.

14-15 éves koromban, amikor általában elkezdenek csajozni a (normális) srácok, akkor éreztem úgy, hogy nekem szerintem sose lesz senkim.

Nem volt ronda, sőt úgy 8-os koromban (kb 14 évesen) kaptam elég "érdekes" visszajelzéseket, pl. random lányok utánkiabáltak az utcáról, hogy vigyem el őket randizni.

Alapvetően introvertált személyiség vagyok, akkoriban meg nagyon magamba forduló voltam, mindig csak pár baártommal beszéltem, lógtam. Szüleim is borzasztó szigorúan neveltek, soha semmit nem szabadott csinálnom, mindenre engedély kellett. Emiatt a csajozás szóba sem jöhetett, nem is érdekelt a dolog, sose mertem belegondolni, hogy milyen is lenne.

Aztán 15 évesen megismerkedtem több lánnyal egy utazásom során, az egyikkel igen jóba lettem, de sajnos hazaérve csak neten keresztül tarottuk egy ideig a kapcsolatot.

Off: Akkoriban nagyon kocka is voltam, inkább csak a gépezés érdekelt, sokszor már extrém mértékben bele voltam merülve a "gémingbe"...

Aztán ebben az időben lettem jóba "érdekes" srácokkal, akikkel elekzdtem eljárkálni otthonról, piálni, bulizni stb.

Egyik "jobban" sikerült este után anyámék elvették a gépem, okostelefonom nem volt, szóval nem nagyon tudtam a lánnyal beszélni, viszont utána még többet mászkáltam el otthonról. Sokkal szociálisabb lettem, lett egy csomó új ismerős, haver, barát, de valahogy barátnő/alkalmi kapcsolat nem jött össze.

Sőt még egy nyomorult randi, vagy csók sem.

Aztán egyetemre mentem 18 évesen, elég jó, összetartó társaságba kerültem, csak sajnos nem volt sok lány köztünk, akik voltak is hamar találtak valakit maguk mellé. 3 évig jártam úgy egyetemre, hogy szintén se egy csók, egy randi, egy lehetőség.

Akkor már nagyon úgy voltam, hogy valószínűleg én sose fogok kelleni senkinek.

Nem igazán tudtam jól ismerkedni, barátkozni, nem tudtam mit kellen mondanom, hogyan lehet odamenni valakihez csak úgy, nekem az ilyen "laza csevegés", simerkedős szarság sose ment. Akivel jóba voltam, vagy volt lehetőség normálisan megismerni egymást, velük utána általában megmaradt a jó viszony, de azért az ritkán fordul elő, hogy idegenként bárki időt szán a másikra, hogy normálisan megismerje.

Egyetem utolsó éveiben egyre többet mentem haza, inkább otthon, régi haverokkal mentem hétvégente ide-oda, kocsmázni, bulizni.

Egyik nyáron aztán egy lány valamiért nagyon "kinézett" magának. Mint később kiderült régóta jártunk egy helyre és régóta tetszettem neki, de valahogy nekem nem tűnt fel ez, nem is tudtam a létezéséről. Valahogy elkerülte a figyelmemet.

Elkezdtünk találkozgatni, beszélni face-n stb. és nekem eléggé megtetszett, úgy voltam vele jó volna összejönni. Egész nyáron aztán csak "szívatott", nem nagyon akart továbblépni én totál úgy éreztem, hogy csak szórakozik velem és szívat.

Aztán mégis összejöttünk és 3 évig voltunk együtt. Az utolsó fél év már nem volt jó, éreztem, hogy gond lesz és igazam is lett. Már nem voltam elég jó neki, talált "jobbat", akivel meg is csalt, majd később össze is jött.

Én azóta egyedül vagyok, már lassan 3 éve.

Közben volt pár próbálkozásom, egy alkalmi (szex) kapcsolat is összejött, de már egy éve nagyjából semmi.

Sajnos a külsőm az elmúlt években rohamosan elkezdett romlani, a fogaim tönkrementek, állandóan küzdök velük, elkezdtem 4-5 éve kopaszodni elég durván, már alig maradt hajam. Tavaly a szakállam extrém tempóban elkezdett kifehéredni, most az állam környékén már teljesen fehér.

Tavaly volt egy lány aki ismerkedni, randizni akart, de kiderült, hogy csak durva szívatás volt az egész, nagyon megalázott, pedig én eléggé belezúgtam.

Azóta érzem úgy, hogy nagyjából nekem már nincs esélyem.

Nem igazán tudom mi lehet a megoldás.

Az egyetemi végzettségem nem ér semmit, szar, extrém rosszul fizető munkám van. Nem vesznek fel máshova, pedig már "legalja" melókra is jelentkezem. Elköltözni nem tudok, meg nem is éri meg. Úgyhogy nagyjából minden szempontból kilátástalannak tűnik az életem.