Ha tényleg igaz, hogy 30 éves korukra a jobbak mind elkelnek, akkor joggal érezhetem, hogy selejt vagyok, netán kevésbé jó?

Nyáron töltöm a 31-ik életévem és semmi nem utal arra, hogy ezen a téren minimalis változás történne. A környezetemben mindenki párkapcsolatban vagy házasságban él. Családtagok, barátok, munkahely, fodrász stb. Több esetben már baba is van. Érdemes még ebbe energiát fektetnem? Valahogy úgy érzem, hogy kevés vagyok és értéktelen. Van munkám, vannak terveim a jövőt illetően, viszont férfiként jelentektelennek érzem magam. Nagyon vágyom egy társra, de nem azért szeretném, hogy elmondhassam magamról, hogy nem vagyok egyedül. Reménytelen és egyben megfoghatatlan helyzetnek találom a jelenlegit. Vagy be kell érnem azzal, hogy ennyi vagyok, ennyi jutott?