Vannak olyan egyedülálló emberek, akik jól elvannak egyedül is?

Igen. Én sem hittem volna.

Nagyon akartam tiniként, hogy legyen pasim, és igazából sok évet így kapcsolatban is töltöttem, menyasszony is voltam már, és én szakítottam.

Én szingliként sokkal boldogabb vagyok, mondjuk ebben az is benne lehet, hogy az eddigi két partnerem közül egyik sem szeretett igazán, inkább önzőek voltak, és korlátozni akarnak. Most hétvégén is dolgozhatok, kereshetem a pénzt, tanulhatok, foglalkozhatok a hobbimmal (rajzolás, festés).

Mondjuk az a vicces, hogy én oviban is jobban szerettem egyedül játszani.

Ismerek ilyet - én vagyok az. :D

A titkom az, hogy a két végén égetem a gyertyát - na nem a Keith Richard-féle értelemben, hanem reggel 6-tól sokszor hajnalig van dolgom; suli, állandó munka/az esetis megállapodású, megyek edzeni, vagy főzök, a lakótársamékkal társasozom, vagy bulizok. Egy ilyen életmód annyit ki tud venni az emberből, hogy sokszor enni sem jut idő, nemhogy egy kapcsolatra. Hiányzik-e? Nem. Az egyedüllét bizonyos fokú stabilitást ad, emellett az életmódom nem olyan jelen pillanatban, hogy bárkihez is igazítani tudjam, így emiatt szintén problémás lenne.

Én megvagyok egyedül is.

Igaz 30 vagyok, korábban mindig is irigyeltem, hogy a kortásaim kapcsolatban vannak, családjuk is van már stb.

Aztán mostanában meg egyre többször megkapom azt: Hogyha a helyedben lennék, minden nap más csajjal dugnék :D

Szerintem ez sokat elmond a szexuális életükről :D

Szóval sokat nem vesztettem.

Nem kell megfelelnem másoknak, nem vagyok időhöz kötve, nem kérnek számon, nem kell alkalmazkodnom, nem kell lemondanom dolgokról.

A kapcsolatfüggőséget amúgy is utálom. Aki ilyen az sosem lesz boldog, mert a társ az nem egy pótlék. Előbb egyedül is boldognak kell lenned a társ az már egy plussz.

Akiről 100%-ig tudom, hogy ilyen, az az exem anyja. 70es éveiben jár, amióta meghalt exem apja, azóta nem volt senkije. Teljesen felszabadult, boldog.

Titka?

- vannak hobbijai (szeret olvasni, színházba járni, moziba járni, utazni)

- van társasága, akikkel tud beszélgetni, akikkel ide-oda el tud járni (pl. jó viszonyt ápol a nővérével, van 2 nagyon jó barátnője, van pár volt munkatársa is, akikkel néha elmegy vacsorázni)

- tesz magasról arra, hogy mik a társadalom elvárásai vele szemben ilyen téren

- lelkileg egészséges (azt nem tudom, jár-e terápiára)

A nővérem ilyen, ezer dolgot csinál, utazik, vállalkozik, alkot, jótékonykodik és abszolút nincs igénye párkapcsolatra, soha nem is volt. Tök érdekes, hogy ezzel együtt nagyon családközpontú, imádja az unokahúgait, rengeteg időt tölt a családdal - de soha nem akarna saját gyereket és nincs hiányérzete.

Az egyik legkiegyensúlyozottabb ember, akit ismerek.