Hogyan építettél magadnak egzisztenciát ahhoz,hogy legyen esélyed párt találni?

Sok munkahelyet kipróbáltam, volt ahonnan kirúgtak, de a legtöbbet én hagytam ott. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki szenvedélyesen szereti a szakmáját, az idővel sikeres lesz benne.

Az emberek legjava viszont úgy van vele, hogy minél több pénzt keressen, a munka az munka, azt is meg kell csinálni a lóvéért, amit nem szeret.

Egy bizonyos: ha így, ha úgy áll az ember a munkához, van munka, amelyik jól fizet és szívesen csinálja az ember. Van ,ami jól fizet, de undorral csinálja. Van, amelyik rosszul fizet, de szereti csinálni, és a legrosszabb, amikor kényszerhelyzetben van az ember, és kevés pénzért szenved.

Az egzisztenciát az határozza meg, hogy az ember melyik csapatban játszik ezek közül. Én a 3.-hoz tartozom, és a pénz másodlagos tényező volt mindig az életemben. Mégis volt autóm, volt lakásom, utána házam, mert úgy helyezkedtem, hogy mindenki jól járjon, és ezek jöttek a munkámmal. Szülői segítség egyedül annyi, hogy volt hová hazamennem, amikor ezek megszűntek. Ha úgy akartam volna, akkoriban egy 2 szobás kőbányai, vagy érdi panellakást megvehettem volna ebből a szar fizetésből, de nekem nem kellett.

Most persze nehezebb egzisztenciát kialakítani a fiataloknak, de amíg nyitva a nyugati határ és két kézzel kapkodnak a nyelvet beszélő munkaerő után, addig van esély.

A párkapcsolat pedig első sorban nem az egzisztencián múlik. Kérdezd meg bármelyik gyerekes elvált nőt, aki megkapta a közös lakást, hogy az új kapcsolatában a személyiség fontosabb, vagy a pénztárca.

A golddiggerek, vasalthajú csücsöri kiscsajok egy meghatározott kör számára elérhetőek, ezek meg is érdemlik egymást, én úgy vagyok vele. A normális, szerethető nők, akik nem a nyaralások és lóerők számában mérik az emberi értéket, megmaradnak nekünk, normálisoknak.