Zsákutca. Van kiút? (talán túl hosszan is kifejtve lent.)

Egy általam tapasztalt jelenség megoldásában volna némi ötletelésre szükségem. Teljesen átlagos (külső, magasság, testalkat, anyagiak stb.) középkorú férfiként 35-45 közötti korosztályban ismerkedem társkeresőkön egy ideje. Csak olyan nőkkel szoktam felvenni a kapcsolatot, akiket kifejezetten vonzónak találok és akkor jutunk el az élő találkozásig, ha a beszélgetés már annyira "elfajul", hogy nincs is igazán más értelmes mód arra, hogy tovább fokozzuk írásban a lehetőségeket, ezért adja magát, hogy személyesen folytassuk. Ez általában egy-két hét, ha megvan az összhang. Mielőtt félreértés lenne, kínosan kerülöm a szexuális témákat, de ha őszinte akarok lenni, még bókolni sem igazán szoktam írásban, mert az a tapasztalatom, hogy bármennyire is próbál átlátható módon jelen lenni valaki online, akkor is nagyon más lesz majd a való életben. Nem jobb, vagy rosszabb, csak más. Nem a fejemben keletkező illúzióhoz szeretnék kapcsolódni, hanem egy hús-vér emberhez, emiatt igyekszem ezekben a témákban nagyon visszafogottan beszélgetni, amíg meg nem történt az első találkozás. Ez a rész el is szokott dőlni az első randevú első néhány percében, ott kiderül, hogy a vonzalom megvan-e élőben, ez már nem nagyon szokott változni később sem. Magyarán vagy elsőre bejön külsőre, aki szembejön, vagy később sem fog. Utóbbi esetben nem szoktam többször találkozni, feleslegesnek tartom. A probléma általában itt kezdődik, mert ahol továbbhalad az ismerkedés, ott viszonylag gyorsan, kvázi idegenként landolunk az ágyban a következő egy-két találkozó valamelyikének a végén. Semmi kifogásom a könnyű kalandok ellen, de alapvetően nem ezt keresem, s úgy fest, hogy ezek a nők sem, mert az együttlétet követően viszonylag gyorsan megfogalmazásra kerülnek az egyéb elvárasok is, amiket korainak és életszerűtlennek érzek. Ugyancsak nem gondolom, hogy ennyi idő elég ahhoz, hogy bármilyen elköteleződést el lehessen várni a másiktól, de remek alapnak tartom az ismerkedés folytatásához, nincs bennem a gyors szexszel kapcsolatban semmilyen előítélet. Azzal viszont van, hogy ha az ismerkedés később megfeneklik, akkor ezt az elvárást, ami szerintem ilyenkor még nincs megalapozva (és nem is lehet az idegenség miatt)

egy ilyen viszonyban, rajtam próbálja számon kérni a partner. Mintha a szex nem kölcsönös adok-kapok, hanem valamilyen adásvételi szerződés része lenne. Szerintem nem az.

(A tisztánlátás miatt, egyszerre egyvalakivel ismerkedem, nem ígérgetek közben és nem beszélek érzelmekről egyáltalán, sokkal inkább a arról, hogy nincs bennem még ilyesmi és amúgy is igyekszem nem ámítani semmivel a másikat.)

De megértem persze a másik oldalt is, nem öröm számomra sem, ha egy intimitással átszőtt ismerkedés egyéb össze nem illés miatt kudarcba fullad, emiatt amikor többedszer ezt tapasztaltam, akkor tudatosan változtattam és nem mentem bele a kalandokba, bármennyire csábítóan is kínálkozott a lehetőség. Lassú, elnyújtott, mindenféle programokkal tarkított ismekedéssel próbálkoztam ahol tényleg lehetőség van megismerni a másikat, volt szabadulószoba, korcsolyázás, séta, borozás, kirándulás, hadd ne soroljam. Az eredmény még kudarcosabb, konkrétan rommá frusztrálódott a partner, hogy szerinte nem tartom elég vonzónak, vagy a másik irány az volt, aki elkezdett aziránt érdeklődni, hogy minden rendben van-e odalent. Az idő előrehaladtával pedig rendre elhaltak (nagyon úgy tűnt, hogy emiatt) ezek a próbálkozások.

Pár évvel ezelőttig tartós, normálisan működő kapcsolatban éltem, ami megromlott és véget ért, de békés volt az elválás, illetve ifjoncként is inkább hosszabb, évekig tartó tartó együttélésekben volt részem, igaz ezek mind hagyományosan kezdődtek, nem a neten. Sajnos eljutottam én is abba a korba, hogy a baráti, munkahelyi, szabadidős tevékenység kapcsán már nem nagyon találkozom új emberekkel, nem tervezem a kedvelt elfoglaltságokat bővíteni, időm sem nagyon lenne komolyan venni egy teljesen új hobbit, marad az online ismerkedés. Vagy végül az sem marad, ha nem találok kiutat, teljesen jól és elégedetten vagyok magamban is, csakhát egy valódi társ... szerintem nem kell magyaráznom.

A kérdésem összetett. Ha van valaki, akinek hasonló a tapasztalata és sikerült átvágni valahogy a gordiuszi csomót, érdekelne, hogyan csinálta. De ha nem látok valami triviális dolgot, ami pedig az orrom előtt van... ha bárki rámutatna, ugyancsak örülnék neki.