Nőknél ez a fajta vonzódás nem ellentmondásos?

Véletlenül nem fejeztem be egy mondatot a #7-es válaszomban: de ennek ellenére is együtt vagyunk, mert szeretjük egymást és jobbak vagyunk együtt. Megvan a kölcsönösség.

26/N

Ha szereted a művészetet, legyen az mozi, színház, képzőművészet vagy épp zene, akkor pontosan tudod, hogy milyen az, mikor valamire nincs szükséged, mégis többé teszi az életed és leköt, foglalkoztat.

Tudsz nélküle teljes életet élni, az egész emberiség tud. Tud dolgozni, tud teljesíteni, tanulni, aludni, enni, szaporodni, miegymás... Nincs rá szükség, nem? Megy nélküle is az élet. De mennyire jó, hogy van és mennyire izgatottan várod, hogy belekezdj egy új könyvbe, megnézz egy izgalmas filmet... Na, az az igazi, mikor valaki így tekint rád, nem úgy, mint egy wcpapír gurigára, amire szüksége van.

"Itt pedig az az érzésem, hogy a nők nem akarnak dolgozni semmin. Nem akarnak felvidítani. Nem akarják visszaadni az életkedvet. Nekik a kész termék kell."

Mi ez a hülyeség? Mint pszichológushoz járó, kényszerbeteg, szorongásos zavarral, depresszióval küzdő személy mondom neke,d hogy snekinek sme feladata, hogy téged (engem) felvidítson.

Értelmezd már teljes egészében a válaszokat.

Senki nem szeretne az antidepresszánsod lenni. Menj el pszichológushoz, ne másokat akarj kihasználni.

Mennyi "empatikus" szaralak gyűlt itt össze. Mintha a kérdező azt kívánta volna hogy itt és most hozzámenjen egy csaj feleségül.

Valójában annyit kérdezett, hogy ha a nők eleve boldog férfit akarnak maguknak, de sok férfinál a boldogság előfeltétele egy megfelelő párkapcsolat, akkor mégis hogyan legyenek így vonzóak a nők számára?

Egy megoldás van kérdező: Elengedni az egészet: Nőket a boldogsággal együtt teljesen, és más dolgokba temetkezni. El kell engedni a dolgot amennyire lehet, mert minnél inkább ezen pörögsz, annál rosszabb lesz neked, eredménye pedig nem lesz.

Pont ma jutottam én is arra a következtetésre, hogy lehet akkor se lennék boldogabb ha avval a csajjal lehetnék akivel most nem lehetek mert barátja van.

Nagyon régóta nem volt kapcsolatom és lehet örökre egyedül maradok, és lehet családom sem lesz soha, mert már annyira fiatal sem vagyok, de lassan megbékélek a gondolattal és úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz erőltetni nem fogom. Élem az életem és próbálom megtalálni az örömöket az életben, célokat kitűzni magam elé és nem az alapján megítélni magam hogy kivel vagyok együtt. Régebben ilyen voltam, de kezdett hiányozni a kapcsolat, viszont elég sok kudarc ért az ismerkedéseim során így depressziós lettem, de nemrégiben úgy kezdtem érezni hogy semmi értelme ezzel foglalkoznom, inkább koncentrálok magamra és hagyom a nőket.

Szerinted a párkapcsolat legnagyobb értelme az, hogy a másik segít neked boldogulni az életben, és tovább fejleszti a személyiségedet? Mert akkor veszélyesen rosszul állsz hozzá a kapcsolatokhoz.

Jobb esetben nem megjavítani akarod a másikat, és reménykedni, hogy örökké rád szorul, hanem csatlakozni hozzá, és együtt folytatni vele a saját életedet.

Amíg magaddal nem vagy megelégedve, az nem csak hogy azt jelenti hogy nem vagy felkészülve egy komoly kapcsolatra, hanem egyenesen önzőség is a másikkal szemben; azt akarod hogy lépjen be valaki önként és dalolva az életedbe, és javítsa meg azt, amit még neked magadnak sem sikerült. Ez nem tisztességes, sőt, nem is reális vágy. Senki sem fogja tudni elűzni a depressziódat, mert a valóság nem olyan, mint egy amcsi film boldogan kacagó nőkről, akik kézen fogva húzzák ki a főszereplő férfit az esőbe táncolni, és megmutatni hogy "látod? az élet tényleg lehet jó :))"

A-a... Rendesen összecsiszolódni valakivel két emberes kemény munka; nem tolhatod rá a másikra a saját részedet is.

Az meg, hogy egy önálló férfi könnyebben enged el egy nőt: remek! Ne azért kapaszkodjon valaki egy kapcsolatba, mert egyedül megint nyomorult lenne. Ez a legrosszabb indok az együttmaradásra.

Ha valaki szeret velem lenni, és én is szeretem őt, akkor nem is kérdés, hogy együtt leszünk. Ha viszont már nem kellek a páromnak, akkor ezerszer inkább hagyjon el, mint hogy egy langymeleg kapcsolatban evickéljünk csak azért mert az egyedüllét ijesztő.

Nincs a nőkben ellentmondás. Sőt. Ennek a hozzáállásnak kéne a normának lennie.