Akik azt javasolják az inceleknek hogy fejlesszék magukat és akkor nagyobb sikerük lesz a nőknél, komolyan gondolják?

Én nem vagyok incel, mert régebben voltak barátnőim és most is lehetne olyan aki engem nem vonz. Az utolsó kapcsolatom elég viharos véget ért és akkor megfogadtam hogy szüneteltetem a társkereséset pedig már akkor is elmúltam 30. Elég jól éreztem magam évekig nők és kapcsolat nélkül majd elkezdett hiányozni az intimitás és hogy valakivel meg tudjam osztani az életem, így elkezdtem ismerkedni. Sajnos egyáltalán nem volt sikerem a kiszemelt nőknél, pedig régebben ez könnyen ment. Úgy döntöttem elkezdem fejleszteni magam, mert azt gondoltam hogy biztos bennem van a hiba. Komolyabban elkezdtem kondizni és sportolni, hogy majd az hátha önbizalmat ad, de több év után sem volt semmi változás a nők hozzáállásában. Több embert is megkérdeztem hogy mi lehet velem a gond és mind azt válaszoltál hogy semmi gond velem, egyedül néhány viselketésbeli gond van velem, így a rossz szokásaimat is megpróbálom levetkőzni több kevesebb sikerrel. Elkezdtem újra társaságba járni és azt vettem észte, hogy vannak férfiak akiknek szó szerint semmit sem kell csinálniuk és körbeugrálják őket a nők, engem pedig levegőnek néznek kb... Magas vagyok tehát az nem lehet probléma, elvileg jóképű is vagyok többek szerint. Az anyagiakkal nincs gondom, de azzal ne gyertek hogy az lehet a gond, mert addig el sem jutok hogy szóba kerüljön. Változtattam a stílusomon is, de elég egyedi, amit most nem írok le hogy pontosan milyen mert nem akarom hogy felismerjenek. A lényeg hogy van stílusom az sem lehet szerintem a gond. Valószínűleg a kommunikációm nem olyan vagány és magabiztos amit vonzalmat keltene a kiszemelt nőkben, ez ellen is próbálok tenni. Ami a lényeg hogy azt vettem észre magamon, hogy egyre elkeseredetebb vagyok minden kudarc után és azon gondolkozom hogy semmi értelme tepernem a nőkért mert amíg nem foglalkoztam velük sokkal kiegyensúlyozottabb voltam , jobban tudtam koncentrálni a munkámra és a hobbijaimra és jobb volt a hangulatom is csak néha tört rám a depresszió és szorongás hogy nem jó egyedül. Tehát én azt vettem észre hogy van akinek a csajozás alapból megy és van aki tehet bármit csak kudarcok fogják érni ha nem olyan a személyisége és jobb ha megkíméli magát a nőktől és megpróbál egyedül is boldogan élni. Ha pedig megtetszik egy csajnak akkor még lehet kölcsönös a vonzalom akár. Ezt azért mondom mert mostanában jött össze egy régi barátom egy ismerős csajjal akivel régóta haverok voltak, de sosem gondoltam volna hogy lehet köztük több is. Ennek a barátomnak még sosem volt barátnője pedig már elmúlt harminc és a csaj akivel most összejött egy csinos értelmes lány, pedig ő sem foglalkozott sosem a nőkkel csak élte az életét. Nekem is van egyébként egy ilyen "csaj haverom" akivel nagyon sokat beszélgetek és találkozom vele, persze van barátja most így csak baráti a viszony. Nem tudom hogy lehetne-e köztük több, de tett már rá utalásokat hogy jó velem lenni... Szerintetek érdemes tovább aktívan társat keresnem vagy foglalkozzak a hobbijaimmal és a barátaimmal és majd csak lesz valami?