Sovány, visszahúzódó, introvertált férfiként hogyan találhatnék párt?

tegnap 08:56

Nincs igazad. Te nem vagy az ő helyzetében, nem tudhatod, hogy ő mit él át. Nem tudhatod, hogy te az ő testében, az ő élethelyzetében, az ő emlékeivel úgy össze tudtad volna magad szedni, mint ahogyan állítod. Pontosan ezért kognitív torzítás ez a részedről.

tegnap 08:56

Ja igen és kíváncsi lennék azért arra a nullára :) Mert volt olyan önfejlesztő ismerősöm akinél az a bizonyos nulla 186 centinél és 80 kiló izomnál, nyílegyenes hátnál és helyes szimmetrikus férfias arcnál, vonzó mély férfias beszédhangnál volt.

#12: 185 centi / 130 kg + az első 18 évemet mélynyomorban éltem le. Mások használt, szakadt ruháit voltam kénytelen hordani és volt, hogy kb. csak kenyér volt itthon és hetekig azon voltam kénytelen élni. Emellett gyerekkoromban kiközösítettek, állandóan baszogattak (ha nem a túlsúly miatt, akkor a hangom miatt) és emberszáma sem vettek. 20 éves koromban meg elhunyt az egyetlen ember, aki szeretett és nem csak megtűrt engem.

Ehhez képest a "jAJj, nEm NéZeK kI jÓl, NiNcS bArÁtNőM"-féle hiszti az semmi. Ha valamit megtanított a nyomorom az az, hogy hogyan tűzzek ki célokat és valósítsam meg azokat 2 bites (vagy csinálom vagy nem csinálom), érzelemmentes mentalitással. Semmim sem volt, nagyon magasra tettem magammal szemben a lécet és megugrottam.

Azóta lett egy jól fizető szakmám, építem a karrieremet / egzisztenciámat és már fizikailag is nagyon jó formában vagyok. Nem volt senki, aki kiemelt volna abból a szarkupacból, amibe születtem és soha nem is vártam el, hogy valaki megsajnáljon és kiemeljen ebből. Általában én éreztem magamat kellemetlenül, megszégyenülve, amikor valaki próbált segíteni.

Ha a te felfogásod szerint éltem volna, akkor még most sem tudnám rendesen kitörölni a seggemet a sok hájtól, szóval kb. ennyire tartom hatékonynak ezt az áldozatszerepbe beletörődést, meg másokra ráutaltságot, amit itt nyomatsz.

"185 centi" - azért ne haragudj, de szerintem ez egy pont olyan paraméter ami kimeríti azt, hogy rohadtul nem a nulláról indultál.

"másokra ráutaltságot, amit itt nyomatsz."

Akármennyire nem tudod elfogadni, hogy az ember társas lény és igényli a támogatást, attól még ez így van. És attól, hogy te egy ilyen gép vagy aki hú de megvalósította magát... Más nem biztos hogy tud és akar így gondolkodni mert mindenki más. Épp elegen promotálják ezt a "szarj le mindenkit csak magaddal törődj és ne is várj senkitől támogatást" szöveget. Leállhatnál. Gratulálj magadnak és lépj tovább, vagy írj a kérdezőnek és mentoráld TÁRSKÉNT, ahogyan én megtettem, vagy takarodj.

Nem kell híznod, és nem kell kigyúrnod magad. Ez több lánynak nem tetszik, mint hinnéd. Egyébként nekem sem. Mindenki úgy jó ahogy van, csak találnod kell egy olyan lányt aki vevő rád. (Sajnos a mai világban egyre kevesebben vannak azok akik nem csak a külsőségekre figyelnek) Nem kell mindenkinek egy adonisznak lennie. Beszélgess olyan lányokkal akikkel jó sok közös téma van, vagy közös rajongás tárgya. Ez nagyon össze tudja hozni az embereket. És, ha valaki beléd szeret, úgy leszel neki tökéletes, ahogyan vagy.

Én a barátomat először nagyon furcsa és csúnyácska fiúnak láttam, amíg meg nem ismertem. Beleszerettem és onnantól fogva ő lett nekem a legszebb srác a világon.