Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mas is erzi ugy, hogy nem valo neki egy kapcsolat? Mast is frusztral egy kozos jovo elkepzelese egyetlen emberrel, es a sok kompromisszum ami ezzel jar?
Elore bocsi, akit zavar, hogy ekezet nelkul irok, sajnos vagy ez, vagy az automata javitas, ami meg rosszabb..
Azon elmelkedek, filozofalgatok eppen, hogy vajon ezek ilyen serelmek bennem, bizalomhiany, vagy csak nem talaltam meg meg a megfelelo embert az eletemben, amiert nem mukodnek nekem a kapcsolatok… Bar nem sok kapcsolatom volt, konkretan 1 tinikori ami 1,5 evig tartott de se egyutteles semmi komoly, meg egy ami inkabb se veled se nelkuled-kent zajlott 3,5 even keresztul. De amikor szingli voltam, sem ereztem, hogy parkapcsolatra lenne szuksegem, jol ereztem magam, szabad voltam, azt csinaltam mindig amit szerettem, es bar voltak fiuk akiket “crusholtam” de kulonosebben nem erdekeltek. Erdekes, mert en voltam az a tini, akinek az volt az eletcelja, hogy ferjhez megy es anyuka lesz, de ezt hamar kivertem a fejembol, amikor olyan korba es helyzetbe kerultem, hogy ez akar megvalosulhasson, es azota is csak frusztral a gondolata. Pedig imadom a gyerekeket, es szeretnek sajat gyereket, es tudom hogy nagyon jo anya lennek, de megsem szeretnem ezzel is “lekotni magam” legalabbis egyelore biztos nem. Es ugy nehez is, hogy abszolut nem izgat az ismerkedes, ha barhova megyek bulizni,nyaralni stb eszemben sincs a gondolata annak, hogy majd ott megismerek valakit, es altalaban nehez is “lenyugozni” nehez, hogy valaki kivaltsa belolem, hogy ne haverkent tekintsek ra, vagy szimplan ugy, hogy “jo pasi” de nem akarok tole semmit, meg 1 ejszakat sem.
Mindig ferfi mentesen eltem az eletem, es ugy ereztem magam a legjobban, nem azert volt ilyen keves kapcsolatom, mert csunya vagy buta lennek, sok fiunak tetszettem mindig, csak engem nem izgattak, meg nem ereztem ugy, hogy huuu de jo lenne ha valakivel osszebujhatnek estenkent. Nem vagyok maganyos egyedul, szeretek egyedul aludni, egyedul barmit csinalni, az a fajta ember vagyok, aki akar elmenne egyedul is nyaralni egy idegen orszagba, es ott baratkozna ossze emberekkel es jol erezne magat! Az elozo kapxsolatom azert is volt se veled se nelkuled tobbek kozt, mert folyton kuzdottem a kompromisszumokkal, meg azzal, hogy ugy ereztem megolnek belolem egy reszemet, meg az is, hogy a parom kicsit se volt olyan kalandor mint en. O leelne az egesz eletet ugyan abban a varosban, ahol gyerekkora ota el, es meg nyaralni se nagyon akar menni. En meg korbe utaznam a vilagot, es megvaltanam 3x elefanthaton ulve. :D
Az a resze frusztral egy kapcsolatnak, plane egy hazassagnak, hogy tele van kompromisszumokkal. Nem tudnek szarnyalni, nem tudnek spontan donteseket meghozni. En nem az az ember vagyok, aki beeri azzal, hogy orokke ott marad xy faluban egy csaladi hazban, es foz mos takarit. Pedig tok hazias vagyok, szoval nem ez a gondom vele.
Hanem, hogy pl most is, hogy kileptem egy 3,5 eves kapcsolatbol, azt erzem, hogy vissza jonnek azok a dolgok, hobbik, almok, motivaciok amik akkor voltak, mielott ebbe a kapcsolatba belementem volna, es akkor is szuperul ereztem magam, es most is sokkal felszabadultabb vagyok!
Ha parkapcsolatban voltam, nem tudtam ugy gondolkozni mint pl most, hogy tervezem, hogy kiutazok Amerikaba, es ott elek es dolgozok egy darabig, amig jol erzem magam, majd utana meglatom merre tovabb, vagy maradok -e. Ha kapcsolatban vagyok, csak ugy tudok gondolkozni, hogy azzal az adott emberrel merre megyunk, hova tartunk, es nem talalhatom ki egy kapcsolatban, hogy na en most lepek Amerikaba, 1 ev mulva talalkozunk, varj meg. :D ertitek… Ha csinalunk valamit vagy csinaljuk rendesen, vagy ne csinaljuk. Szoval arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy nem nekem valo egy kapcsolat, mert csak akkor mennek bele egybe, ha eltudnam kotelezni magam az adott ferfi irant, anelkul hogy ez kenyszer lenne bennem, es eszre vettem, hogy a szabadsagra jobban vagyom.
Kar, hogy olyan nincs, hogy szeretsz valakit, de kozbe mellette szabad vagy, vagy esetleg jon-megy veled, es veled egyutt kalandorkodik, nyilvan senkitol sem varhatom el, hogy ha kitalalom, hogy koltozunk es Kolumbiaban fogunk elni, akkor kovessen.
Ennyire komolytalan lennek 25 evesen, vagy a masodik gyerekkoromat probalom megelni, vagy ez normalis, mas is van ezzel igy? Lekene nyugodnom, es leszallnom a foldre, befejeznem az almodozast, vagy van ertelme azoknak amiket leirtam?
Egy reszem vagyna ra, hogy gyereke legyen es csaladja, egy reszem meg fel tole, mert az megint egy plusz teher KOTELEZETTSEG, amikbol rengeteg van jelenleg is az eletemben, sok olyat csinalok, amihez nincs kedvem valojaban, ami ram lett eroltetve, es azoktol is megszeretnek szabadulni.
Lehet, hogy ezen az egeszen nem is kene stresszelnem, mert fiatal vagyok meg 25 evesen? Csak ugye fura, mert ez az a kor, amikor mar rengeteg volt osztalytarsad mar hazasodik a parjaval akivel evek ota egyutt vannak, vagy szuletik az elso gyereke, vagy mar eppen a masodik…. Es akkor vannak, akik pedig jonnek-mennek a vilagban, es kalandoznak, es nem tudod, melyik iranyba kene tartani, melyik a jobb, melyik a normalis. Azert az sem celom, hogy 40evesen szuljek, de az sem, hogy lelancoljam magam….
válasza:Valamennyire igen, de ez nekem korábbi rossz élményekből adódik. Mindig úgy éreztem, hogy le vagyok láncolva a partnereim mellett és fel kell adnom az életem. A sok közös program, intimszféra hiánya megöl. Illetve elég aktív az életvitelem, amit nem tudnék feladni.
Szerintem kompromisszumokkal képes leszek ezt kezelni később, illetve olyan partnerrel, aki tiszteletben tartja a dolgaimat és hasonló típusú, mint én.
válasza: válasza:Én úgy érzem, hogy nem egy, hanem rengeteg kapcsolat nem való nekem, és csak nagyon kevés igen, de az túl ritka, hogy összejöjjön.
Nekem csak az kéne, hogy feltétel nélkül megértjük egymást, mert tudjuk, hogy a jóságot szolgáljuk, és egy csapat vagyunk. Istenhez legyen hűséges, a többi nem érdekel, bármibe partner leszek.
Már ennél kiesik az emberek nagyja, mert nem elég fényes a szívük, de emellé még nem szeretnék negatívokat átélni. A betegségeket egészségesen szeretném kezelni, és gyógyúlni, én nem negatívoskodok, idegeskedek, hibáztatok, vagy akármi, ezt elvárom a másiktól is.
És még sem találok embert erre, szóval igen, én érzem, hogy nem való nekem.
Engem nem frusztrál igazán semmi se, nem annyira, hogy számítson bármit is.
Az, hogy egyetlen ember, nem rossz, de egyértelműen nem ideális. El tudok képzelni egy kapcsolatot monoamoriában 50-65 éven keresztül. Simán lehet jó. De ez nem jelenti azt, hogy nem lenne jobb ha emellett a kapcsolat mellett még másokkal is lehetne akármilyen más megélése.
Ennek is van egy szépsége amúgy, de akkor sem a legideálisabb.
Kompromisszum a puszta emberi létezés is...
Nem lenne nagy baj a sok kompromisszum, mert itt majdnem mindenkivel rengeteg komprumisszum van.
A lényeget kell keresni. Ami szerintem a megélés, érzelem, kapcsolódás, kapcsolat.
Én amúgy is könnyen alkalmazkodom minden téren, és nekem kb minden mindegy, amíg istent szolgálhatom.
Első bekezdést átérzem, nővér...
Nekem úgy tűnik, nagyjából egészséges ami benned van.
Szabad akarsz lenni, bár vannak olyan vágyaid, amit ellentétesnek hiszel, mert nem tudod hogy működnének a való életben.
Egészséges vagy egyedül, ha van is valaki, az se instabilizál.
Viszont ez a frusztráció nem jó. Talán még nem találtad meg azt az érzésvilágot, ami igazán passzol hozzád. Mert a "nincs jó kapcsolat, és a gyerek is leköt", a "nagyon jó anya lennék", "szeretnék gyereket", és a számomra tény, hogy nagyon egészséges, és szabad vagy gyerek és kapcsolat nélkül is, még nincs összeegyeztetve benned.
Bár én is csak 25 vagyok, nekem ezekkel már van tapasztalatom.
Simán megy az élet akármilyen körülmények közt, csak egy egészséges embert kell válassz magad mellé... nagyjából jót, utána meg beletanulni az élet kapcsolati együttműködéses részébe, hogy hogy is van ez, mi is számít...
2. bekezdésre annyit, hogy én úgy látom, hogy ez nagyon jó, ami benned van, és királyul haladsz előre, de vannak nagyon értékes dolgok az életben, amik olyan a sima egyedüli felfedezéshez képest, mint a mennyország a földhöz képest.
Persze túlzással, de majd ha el jön az idő, akkor érezni fogod, hogy basszus én ezt az egészet meg akarom osztani. El akarom mélyíteni a barátságaimat és szerelmeket felvenni, és megélni egymás személyiségét, a kapcsolat, érzelem világát, és együtt tovább menni a világ, önmagunk felfedezésébe.
A másik, hogy a kapcsolatokat ne akard definiálni szerintem.
Ha közeledsz szerelmileg valakihez, az ne jelentse egyikőtöknek se, hogy bármit változtatni KELL. Tietek a döntés minden változtatás előtt, és hogy egyáltalán legyen-e változtás. Rég rossz ha nem lehetsz szabad önmagad.
Keress olyan embert, aki nem csak hagy szárnyallni, de veled szárnyall, és lök előre.
Én két hónapja léptem ki egy erősen mérgező kapcsolatból, és hasonlóan érzek mint te. Újra lehetek önmagam basszus....
De még is egyértelműen vágyok a szerelemre, jó kapcsolatra, mert tudom, hogy van olyan, ami jó még az én standardjaimhoz is.
5. bekezdésre, Szerintem tudnál így gondolkodni.
Már csak magamból kiindulva. Ha a szerelmem azt mondaná, hogy kiutazna.. akárhova, akkor le lennék nyűgözve, várnám vissza, és tartanám vele közben a kapcsolatot, amennyire lehetséges, akarjuk.
Azt mondod vagy csináljuk rendesen, vagy ne csináljuk.
Szerinted mi a rendesen?
Gondolj bele, hogy az ország felfedezése egy kapcsolat. Akkor te csak egy országba fogsz menni, és azt halálodig csak kiismerni? Vagy csak "1 év", és utána "meglátod merre tovább"?
Kapcsolat is lehet ilyen, ha te ilyen ember vagy. Az is rendes, ha 2 évig együtt, intenzíven, utána 1 év külföldön, akár nem is beszéltek, utána vissza, de már máshogy, utána mással, majd megint együtt.., vagy nem tudom, nem vagyok most kreatív, de érted... Mi az jogy nem rendes? Mindig önmagadat adod és megéled az életet. Ez már rendes.
Te ilyen vagy most. Ne azt mond, hogy kapcsolat nem való neked, hanem hogy az emberek nagyjával nem lenne jó.
De ettől még a tiéd is jó, szép, sőt kivitelezhető! 😃😃
Van ilyen, amit 6. bekezdésbe megfogalmazol. Te vagy az élő bizonyíték rá. Szerinted nincs másik olyan, akinek a világa kompatibilis lenne a tiéddel?
Olyan is lenne, aki annyira felrobbanóan megélős, hogy te nem tudnád bírni a tempót.
Miért ne várhatnád el? Ha úgy ismerkedsz, hogy őszinte vagy, akkor simán "elvárhatod". Ha nem jön, akkor meg megoldjátok úgy, vagy keresel olyat, aki imádni fogja az ötletet és már pakol is.
A család. Szerelmek, gyerekek, barátok.., olyan felelősség, amit te vállalsz magadra. Kapcsolódni más emberekhez, és bevállalni, hogy minimum pár évre együtt lakjatok és segítsétek egy másik életnek a tanulása elejét. De jó csapatmunkával, sok emberrel nagyon könnyű amúgy. De amúgy se egy borzalmas kötelezettség, hanem egy szolgálat amit más érző lényekért teszel, hogy jobb legyen nekik.
Nem jobb egyik a másiknál.
Nekik az kell, neked ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!