Nők viselkedésére miért nem szabad reflektálni?

Kétféleképpen tudom értelmezni a kérdésedet:

1: arra gondolsz, hogy a nők nem bírják a kritikát. Ez bizony egy fogós kérdés, és megkeseríti a mindennapjaimat. Ha elkezdünk arról beszélni, hogy valamin változtatni kellene, ő azt hallja, hogy nem szeretem, és elkezd védekezni és ellentámadni. Arra már rájöttem, hogy ez a probléma valahol az alacsony önbecsülés és a biztonsághiány tengelyén gyökerezik. Ha valamiben kritikát kapnak, akkor saját magukat érzik kevésnek, és úgy érzik a személyiségüket akarják megváltoztatni.

2: arra gondolsz, hogy itt a gyakorin egyből neked ugranak és lepontoznak, ha "leírod az igazat" a nőkről. Nos ebben az esetben az a gond, hogy nem az igazat írod, hanem a rendkívül szubjektív saját nézőpontodat, amiben te hibátlan vagy, a nők meg gonoszak. Ez nem reflexió, hanem projekció reflexióként tálalva.

"Nők"

Milyen hányada a nőknek? Melyik csoportja?

Pontosan milyen viselkedésre és hogyan akarsz reflektálni?

Konkrét példával előrébb lennénk, mert ez csak "fuj gonosz nők" általánosításnak tűnik...

Ez egy olyan dolog, hogy tényleg vannak olyan viselkedési minták, amik úgy általánosságban a férfiakra vagy éppen a nőkre érvényesek. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy "a nők" vagy "a férfiak". Nem pontos a megfogalmazás, mivel biztosan nem mindenkire igaz az az állítás, de a nagy többségre igen. De ha jogilag is és politikailag is korrektül akarnánk fogalmazni, akkor még bonyolultabb lenne egy beszélgetés, vagy ha ugyanez írásban menne, akkor úgy nézne ki, mint bármelyik hivatalos szerződés, tele apróbetűs részlettel.

Egyébként pedig nemtől függetlenül a legtöbb ember borzasztóan rosszul tűri a kritikát, főleg ha azt még ő maga is jogosnak tartja. Ennek az oka szerintem részben a 2-es válaszoló által is említett önbecsülés és biztonság hiány, másrészt a mai világra jellemző énközpontúság. Ma valahogy mindenki egyedi, különleges, több és jobb másoknál és ebbe a képbe nem fér bele, hogy valaki olyan kritizálja, aki eszerint a logika szerint kevesebb nála.

"Ennek az oka szerintem részben a 2-es válaszoló által is említett önbecsülés és biztonság hiány, másrészt a mai világra jellemző énközpontúság"

Nem, ennek oka az, hogy az emberek nagyon ritkán mondanak kritikát nem sértő szándékkal. Valahogy az őszinteséget soha nem arra akarják használni, hogy elmondják a pozitívat, mindenki tapló akar lenni, és az őszinteséggel takarózni.

"az emberek nagyon ritkán mondanak kritikát nem sértő szándékkal"

Pontosan ezt szokták a nők körülöttem feltételezni.

Példa: a feleségem és én mindig spórolósak voltunk, ami az öltözködésünket is érinti. Mostanra elég jól állunk egzisztenciálisan, és ahogy nézegettem az embereket az utcán, akik annyival néznek ki jobban, mint mi, hogy kicsit többet költenek a ruhatárukra, arra gondoltam, talán mi is lehetnénk magunkkal kevésbé szigorúak.

Ő ebből mit hallott? Nem vagyok elégedett az ő öltözködésével. Mondom mi... a... f.sz?

Egyébként értem, mit akartál mondani, de szerintem nagyrészt tévedsz. Szerintem az viszonylag ritka, hogy valaki szándékosan meg akarjon sérteni. Valóban iszonyú prosztók az emberek egymással, de emögött általában a saját kisebbrendűségi érzésük, feltétezeléseik, sértettségük, eszköztelenségük, tehetetlenségük áll, ritkán az ártó szándék. Persze, vannak azok a gyökerek, akik attól érzik magukat erősnek, hogy másokba belerúgnak, de egy bizonyos kor felett erről már igen ritkán van szó.