Aki abban hisz hogy a szereleme majd jön magátol az ezt hogy gondolja?

Sose kerestem aktívan párt. Mindig úgy voltam vele, hogy sok fele járok, sok emberrel kapcsolatba kerülök, előbb vagy utóbb úgyis találkozok majd valakivel, akivel kölcsönösen egymásra találunk. Így is lett.

Négy éve Londonba utaztam egy pár fős társasággal (előre megszervezett út volt), és ott megismerkedtem egy olasz sráccal. Mindketten egyedül jöttünk, így automatikusan egymással kezdtünk beszélgetni, nem pedig odacsapódtunk egy párhoz vagy baráti, családi körhöz. Egyre többet beszélgettünk, egyre több közös érdeklődés derült ki és az út után megegyeztünk, hogy kapcsolatban maradunk.

Még az út során elmeséltem neki, hogy az egyetem után Olaszországban tervezek élni, ami a származását tekintve nagy öröm volt számára. Fél évig online beszélgettünk, csak néha-néha találkoztunk pár napos utazások során. Az egyik ilyen során szerelmet vallott, amit viszonoztam. A diplomáig még volt öt hónapom, ezért kitalálta, hogy addig Budapestre költözik, aztán utána majd együtt megyünk Olaszországba és így is lett.

Az erőbefektetés inkább ahhoz szükséges, hogy a kapcsolat jó és funkcionális maradjon hosszútávon is.

27/N

Velem végülis így volt. Ill. majdnem, kapcsolat nem lett belőle, de a szerelem tkp. házhoz jött (ha érdekel leírom privatban). Illetve a személy és úgy szerettem bele hogy észre se vettem, egyszercsak belemhasított, hogy én szerelmes lettem, holott nem akartam.

Egyébként meg én sem szeretem a társkeresés szót. Valahogy az, hogy keressek olyan erőltetett. A legjobb ismeretségek szerintem spontán alakulnak ki, suliban, egyetemen, munkahelyen, órákon, foglalkozásokon, programokon, társaságokban stb.

Sokáig próbaltam pl.: tinderezni, de igazából azt éreztem, hogy nincs kedvem visszaírni, még annak se akivel amúgy volt téma. Csak valahogy nem az én stílusom. Nem élveztem, hogy de jó hogy írhatok. És mivel többnyire naponta/kétnaponta írtam vissza (elfelejtettem, nem volt kedvem stb) egyszer úgy voltam vele, hogy besokalltam, elegem van, letörlöm.

Nem így akarok ismerkedni. Spontán. Mindegy, hogy hol.

Eddig is így történt az életemben. Szerintem ezután is így lesz, ha jön a sors akkor oda kell tenni magam.

Húspiac egy kupac guano!

Meglátják 170vagyok húznak is balra, élőben meg utánam néznek, leállnak velem flörtölni.

Kivárni és készen állni rá. A kísértés hosszan nyomja a csengőt, de a lehetőség csak egyszer kopogtat!