Miért szeretnek ennyire panaszkodni azok is, akik jó helyzetben vannak? És miért nem tesznek mások, hogy jobban legyenek?

Rengetegszer látni, hogy egyes nők panaszkodnak, hogy nekik milyen nehéz a társkeresés. Egy részük még azzal is tetőzi, hogy náluk nem próbálkozik soha, senki.

Természetesen, ez jellemzően nem igaz. Miközben arról beszélnek, hogy nekik nehéz és nincs egy normális pasi sem, voltak kapcsolataik már és tinderen is pár nap alatt több, mint 100 jelentkezővel ismerkedhetnének. A "nem próbálkozik nálam senki" lány ismerőseimnél konkrétan tudom, hogy próbálkoztak srácok.

(Itt is jönnek naponta nőktől kérdések, hogy nem találnak senkit és milyen nehéz nekik a társkeresés. Majd kiderül, hogy egekben vannak az elvárásaik, nekik senki sem jó és még nem is próbálkoztak sok helyen.)

Ez miért jó? Miért nem lehet örülni és élvezni a lehetőségeket?

De, pasi oldalról is érdekes a helyzet. Van egy csomó átlagos srác, akik ha kicsit jobban adnának magukra, találnának barátnőt. De, nem adnak. Nem fogadják meg, hogy kicsit változtassanak a beszélgetésükön, a hajukon, a ruházatukon, esetleg eddzenek. Esetleg társkeresőre értelmes képet tegyenek fel.

Szóval, ők pedig miért nem élnek a lehetőséggel, hogy javítsanak magukon?