Szerintetek az incelek most válogatósak vagy igénytelenek?

21! miért nettó baromság? Eddig tök jól működött már négy komolyabb kapcsolatot hoztam össze, a leghosszabb -egy távkapcsolat- majdnem két évig tartott, és az exemmel most is jóban vagyok.

Amúgy megvan a módszerem arra, hogy maguktól menjenek egy idő után pl. eleve ha nincs szex meg nem engedem, hogy hozzáérjenek azt hiszik nem elég vonzóak nekem, ez alapból már elszomorítja őket aztán teszek pár célzást, hogy lehet nem illünk össze, nem működne hosszú távon, és mikor kimondják, hogy akkor hagyjuk abba, na akkor nyert ügyem van! Ezt szoktam csinálni.

"Eddig tök jól működött már négy komolyabb kapcsolatot hoztam össze"

Tehat utolag ment ossze a farkad. Perwollal mostad?

37F incel

22, ha ez neked jobb, mint egy normális, egészséges kapcsolat, lelked rajta, használj ki még pár nőt, rombold porig az amúgy is gyengusz önbizalmukat és legyél magadra büszke.

Szerintem ez olyan szinten gyáva és gonosz, hogy meglepett, hogy valóban van, aki ezt megteszi, ráadásul nagy mellénnyel, büszkén vállalja is.

26-os: Most már értelek.

Azt viszont nehezen hiszem el, hogy az, aki a tőle telhető maximumot kihozza magából, odafigyel a testére, szokásaira, jellemére, fejleszti magát, ne találjon olyan párt, aki őt is vonzza. Max egy faluban, ahol nagyon korlátozottak a lehetőségek, de onnan meg el lehet költözni akárhova.

Saját példa: egy hosszú kapcsolat után felgyógyulva előre összeraktam, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen a leendő párom. Ezek között ott volt az is, hogy legyen kellemesen izmos, és fontos legyen neki a rendszeres sport. Végignéztem magamon, egy hurka itt, egy gyűrődés ott. Hoppá. Eljártam edzeni, figyeltem a kajára, idővel egészen formába jöttem. Egyre több pozitív visszajelzés jött. Végül találkoztam valakivel, aki teljesítette minden előzetes elvárásom, én is az övéit. Két éve vagyunk együnk. Hiszem, hogy ha nem nyújtottam volna én is azt, amit várok, akkor szerintem észre se vett volna, nemhogy elhívjon randizni.

Az incelek többsége nem (vagy alig) foglalkozik magával (a nőktől viszont elvárja a szépséget, jó alakot), nem fejlődik, nem küzd azért, hogy jobb legyen, csak nyafog, hogy neki nem jön össze semmi. Mindenki más hibás szokott lenni, csak ők nem.

#28: Én nagyvárosban élek, s a helyzet egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondolod. Ha egy férfinak a baráti körében és a munkahelyén nincs olyan nő, akivel kölcsönösen tetszenének egymásnak, akkor kimondottan nehéz dolga van, mert nincs természetes lehetőség az ismerkedésre. A szórakozóhelyeken csak nagyon fiatalok és alkalmi szexkapcsolat-keresők vannak. Tapasztalataim szerint az utcán, buszon, stb. leszólítás sem működik. A nők túl bizalmatlanok, hogy egy idegennek megadják az elérhetőségüket, s én hiába adom meg az én elérhetőségemet egy spontán beszélgetés után, soha nem keresnek.

Marad tehát a netes társkeresők világa. Én majdnem 3 évig folyamatosan és intenzíven társkeresőztem, teljesen eredménytelenül. Körülbelül 1000 nőnek írtam személyre szóló levelet, s ha jól emlékszem, ebből csupán nyolccal tudtam találkozni, s aki közülük szimpatikus volt, az 1-3 találkozás után mind elutasított. A társkeresőkön annyira sok férfi van fenn, hogy csak a kimondottan jóképűeknek van nagy esélyük. A nők ugyanis naponta annyi megkeresést kapnak, hogy első körben arckép alapján szűrnek, mert az egy másodperc. Ha valaki nem jóképű, az a feje tetejére is állhat, kigyúrhatja magát, stb., ahogy írod, egy netes társkeresőn a nők többsége szemében gyakorlatilag esélytelen. Megnézik az arcod, s ha az nem fogja meg őket, egy kattintással továbblépnek. Nekem körülbelül 10%-os volt a válaszadási arány, azaz nagyjából 100 nőnél jutottam át ezen az első szűrőn. S a kezdeti levelezgetések legtöbbször minden nyilvánvaló ok nélkül abbamaradtak. A legtöbb ilyen esetben gondolom az történt, hogy egy nálam jobb képű férfi ráírt a nőre, s onnantól ejtve voltam. De olyan is volt, akivel két hónapig leveleztem, folyamatosan randikat kérve, és sosem volt hajlandó találkozni. Valószínűleg csak szórakozott az illető. Meg olyan is, aki az első randi előtt két nappal kígyót-békát írt rám és lemondta a randit, csak azért, mert az utolsó üzenetemben meg mertem kérdezni tőle, hogy mivel foglalkozik. Meg olyan is, aki kezdetben összevissza hazudozott magáról, s csak néhány levélváltás után vallotta be az igazságot. És olyan is, akiről kiderült, hogy társkapcsolatban élve, a párja háta mögött keresett másik társat. Ne tudd meg, mennyi lehetetlen alak van a neten. A "nehezen kezelhető" nők nyilván eleve nagyobb arányban vannak a társkeresőkön, hiszen ők nehezebben találnak társat, ami érthető is. Mindenesetre irdatlan sok időm és energiám ráment a netes társkeresésre, és annyit értem csak el az alatt a három év alatt, hogy az egész az önbizalmamat megtépázta. Ha legalább egy rövid kapcsolatom kialakult volna, az adott volna erőt. De így, hogy minden próbálkozásom kizárólag elutasításba torkollott, feladtam.