Első körben mit gondolnátok egy 46 éves évek óta szingli nőről, miért van egyedül?

Eléggé kárörvendőnek tűnik nekem ez a kérdés, hiába van odaírva zárójelben, hogy nem provokáció, de valahogy mégis ilyen vibeja van az egésznek.

Eleve ki neked ez a nő, kérdező, hogy ennyire létfontosságú a számodra, hogy a legbelsőbb magánéletében vájkálj? Főleg, ha te is csak információmorzsákkal rendelkezel róla, akkor nem lehet olyan közeli a kapcsolat, hogy élete alakulásának történetét veled ossza meg. Akkor mire fel ez az illetlen tolakodás a részedről, még ha ilyen indirekt módon is?

Kedves válaszolók!

Elég elkeserítő válaszok születtek, tisztelet a kivételnek.

Látom egyesek úgy tekintenek erre a nőre, mintha valami földönkívüli lenne.

Az fel sem merült senkiben, hogy ennek a nőnek ez így jó ahogy van? Lehet, hogy 20-30-as éveiben szeretett volna gyereket, családot, de nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogy ő gondolta. Az fel sem merül senkiben, hogy ő ennek ellenére ezt el tudta fogadni, és próbál számára tartalmas életet élni? Lehet, hogy introvertált, nehezen enged közel magához másokat, de ő így érzi jól magát.

Én is hasonló korú vagyok, hasonlóan élek. Úgy érzem rendben vagyok pszichésen, és inkább élek úgy ahogy én jól érzem magam, mint a társadalmi elvárások, szokások megkívánnák.

A gyerekkérdésről meg annyit, hogy a férfiak fejében az fel sem merül, hogy van akinek eü. okok miatt nem lehet gyereke, vagy alapból nem is akar?

Miért kell ezért is pálcát törni felette?!

Attól még ez a nő lehet egy kedves, gondoskodó, érdeklődő ember.

Előfordul, hogy csalódunk valakiben, és nem úgy jönnek össze az életünkben a dolgok ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de attól még nem lesz senki sz@r ember!

Lehet hogy nem jó dolog, de rá lehet állni egy egyszemélyes életre is, ez csak megszokás kérdése.

Igen, én is azt vallom, hogy párban szép az élet, de milyen áron?

Mennyivel lenne jobb ember ez a nő, ha már a húszas évei közepén férjhez ment volna, és 46 éves korára éppen válna két gyerekkel, meg hitellel a nyakában? Ez csak egy költői kérdés volt részemről, mert sokszor ezt tapasztalom a korosztályomban.

Egy két bedobált információ alapján nem szabad senki felett ítélkezni, mert senki nem tudhatja milyen ember is valójában ez a nő. Attól, mert visszahúzódó, kissé bizalmatlan még lehet, hogy egy egészen klassz csaj, egy értékes ember.

És nem azért lett ilyen az élete, mert játszotta a királykisasszonyt! Ekkora baromságot régen hallottam.

Tudom vannak hülye pics@ szindrómában szenvedő nők, de azért ezt nem kell mindenkire ráfogni aki egyedül él! Addig amíg nem ismerjük a családi hátterét, kamaszkorát, első párkapcsolatának alakulását, addig kár is erről degradálóan nyilatkozni.

Elképesztő hogy van egy 69%-os pontozó, aki mindenkit lepontozott aki le merte írni, hogy lehet hogy ez a nő nincs kétségbeesve attól, hogy egyedül van.

Kedves 69%-os! Te az "egyedül" szóra ugrasz? Szerinted kötelező minden nőnek rosszul érezni magát, ha éppen nincs párja?

Én is a normális párkapcsolatot preferálom, de azért nem fogok a "kardomba dőlni" ha akár évekig nincs senki aki megdobogtatná a szívem!

#23 vagyok

Már eleve az ilyen kérdések is oltári nagy baromságok! Honnan a pitschából tudná itt egy idegen, hogy mi volt a gond? Most komolyan! Egymást b*szogatjátok, hogy ki milyen bunkó. Egy ilyen kérdésre szerintem bárki írhat bármit, ugyanis sosem fog megszületni egy egzakt és pontos válasz ami az igazság. Ha azt írta volna valaki hogy azért mert 30 éven keresztül lekváros kenyeret kent, az is egy opció. Azt se tudja senki hogy tényleg létezik-e ez a nő, vagy ki az, de megy a cicaharc hogy ki milyen rosszindulatú. Ha valaki családot és gyereket akar, akkor tegyen érte. Sehova nincs leírva az sem, hogy összejön. Ha így alakult, akkor ő az 1.000.000+1-edik személy. Most akkor tételesen sajnáljunk mindenkit. Akkor engem is sajnáljatok már, nekem is voltak nehézségeim, de kinek nem?!

Akkor kérdezem a döntő bíráktól, hogy erre a kérdésre mi a helyes válasz? Persze támasszák alá valós érvekkel, tényekkel. Köszönöm!

#26 Igazad van.

Én nem is vitatkoztam senkivel, csak a férfi nézőpontokat szerettem volna kiegészíteni a saját meglátásommal, mert nekem nőként hasonló az életem.

#23 vagyok

Kérdező! Ha még az egzisztenciája se az igazi, akkor végképp hasonlít rám. Tök logikus, hogy miért így él.

Lehet, hogy nem gondolta komolyan a gyereket egyedül? Úgy írtok basszus, mintha ez valami tök egyszerű dolog lenne. Persze, bemegy a sperma boltba és kijön a gyerekkel🤦🏻‍♀️ Írja már le valaki, mégis, milyen lehetőségei vannak egy nőnek, ha egyedül akar gyereket? Csomószor olvastam, hogy megkéri egy barátját, hogy "segítsen". Aha, persze. A Családi titkokban legfeljebb, meg egyéb színvonalas műsorokban esetleg. A valóságban ez sose történik meg! Eleve kevés nőnek van férfi barátja. Nem haver, hanem tényleg barát. Ha zárkózott, akkor végképp kicsi a valószínűsége, hogy van. De tegyük fel, hogy van neki. Elképzelem, hogy azt mondja, gyereket akarok, légyszi, adj már egy kis spermát!🤦🏻‍♀️ Ez nem egy tízezres, amit majd hétvégén megadok. SENKI nem adna. Te egyébként mit szólnál, ha a férjedtől ilyet kérne valaki??? Arról nem beszélve, hogy nem lehet lepapírozni. A csaj bármikor úgy dönthet, hogy gyerektartást kér, és meg is ítélik neki. Melyik férfi kockáztatná ezt?

Vagy a másik, amit hallani szoktam, csináltassa fel magát egy idegennel. Aha, ez is marha egyszerű. Először is, a nőnek pontosan tudnia kell, mikor van peteérese.(Ha egyáltalán van, 40 körül már nincs is minden hónapban.) Menjen el egy szórakozó helyre. Ez még kivitelezhető. Keressen egy pasit, akitől nem kap hányingert. Ha válogatós, ahogy feltételezzük, erre már nincs sok esély. Reménykedjen benne, hogy a pasi elég felelőtlen ahhoz, hogy ne húzzon gumit.(A korosztályában már elég ritka az ilyen.) Ugyanakkor abban is, hogy nincs semmi nemi betegsége, mert gyerek helyett nem biztos, hogy a nemi baját akarja kezelgetni. + Nincs a fickónak genetikai betegsége, amit a gyerek örökölhet. Ez szintén nem fog kiderülni az este alatt. Aztán, ha olyan bevállalós a nő, hogy mindezeket kockáztatja, menjen fel vele a lakására, reménykedve abban, hogy a pasi nem egy sorozatgyilkos, vagy vigye fel magához, szintén abban bízva, hogy nem egy pszichopata, aki majd utána zaklatja, mert már tudja a címét. Vagy rángassa be a wc-be, és ott húzza magára. Tegyük fel, hogy mindezt bevállalja. Még akkor is nagyon kicsi az esélye, hogy az ő korában elsőre összejön. Ha nem, hát ugyanezt csinálja végig minden hónapban, amíg összejön a gyerek, vagy éppen valami nemi betegség, vagy őrült pszichopata pasi.(Utóbbi kettőre nagyobb az esély.)

Szóval én komolyan gondolom, hogy akarok egyedül gyereket. Kíváncsian várom, milyen remek ötletetek van hozzá ezeken kívül.😉