38 éves nő vagyok, 3 éve szingli. Mi lehet a baj velem?

"Úgy érzem ezek után esélytelen, hogy normális értékrendű férfit találjak."

Ott vannak a környezetedben, mindig is ott voltak, csak nem őket választottad, mert nektek az ilyen férfi egyszerűen uncsi.

"Minden férfi álma, hogy egy olyan 38 éves nőt válasszon, akinek van még maximum 5-10 jó éve, "

És egy 40 körüli pasinak mennyi van? :D

Ja, és 40 felett meg inkább ne akarj már családot alapítani, mert nagypapának fognak nézni.

Lehet ezt írni szépen meg csúnyán, de pont az a baj veled, hogy 38 éves vagy.

A veled egykorú férfiak vagy épp házasok, vagy épp életközépi válságban vergődnek és huszonéves pipik után futnak. A fiatalabbak pont családot akarnak, amihez nem feltétlenül egy ennyi idős nőben látják az ideális jelöltet.

A nálad idősebbek meg többnyire már házasodni se akarnak (még egyszer), nem hogy gyereket.

Azt se hagyd figyelmen kívül, hogy az ismerőseid (és annak az ismerősei) alapból kiesnek, mert ilyen múlttal nem sokan vesznek komolyan.

Nem azt mondom, hogy életed végéig egyedül fogsz maradni. De lehet, hogy érdemes átgondolni, hogy mi van, ha nem fogsz családot alapítani.

Nyugi. Találsz majd egy újabb drogost. Szexelni tudsz úgy is minden probléma nélkül a mai tinderes világban. Mi a gond? Gyerek nem lesz? Nem is baj talán. Nem kell mindenkinek szaporodnia, ilyen a világ. ha 38 év alatt nem sikerült, nem most kell elkezdeni.

De annyit ígérj meg hogy nem csináltatod fel magad, miközben azt hazudod már nem lehet gyereked.

Ne legyen hitele,

Bocs, de ebben a korban, pl 35-45 között ami az író nő korosztály, hogy talál olyan férfit, akinek nincs hitele? Persze, a multimilliomos, aki havi 1.5-2 milliot hazavisz, annak lehet már ki van fizetve a lakása, de pl én 37 évesen 2 éve vettem lakást és még 10 en x évig fizetem a hitelt és 10/9 férfi ismerősnél is ez a szitu, aki egyedül vett lakást vagy autót és nem keres havi 1-2 milkót.

#9: "holott a korábbi kandúrok (függetlenül attól milyen emberek voltak) lazán ellehettek csak vele egyik napról a másikra céltalanul "majd meglátjuk mi hogy lesz később, most első a szex". Úgy érezném magam mint aki csóró és emiatt csak a holnapután lejáró szavatosságú és emiatt akciós kaját engedhetné meg magának"

Nagyon szépen megfogalmaztad! Régen egy emberrel járták végig a szerencsések az ismerkedési stáció minden állomását.

- A bohókás tinikori pettinget.

- A szüzességelvételt.

- A házasságot.

- A gondtalan fiatal felnőtt életet.

- A családalapítást.

- A gyereknevelés minden állomását.

- A gyerekek kirepülését a fészekből, a megöregedést.

- A nosztalgikus emlékekkel tarkított nagyszülői és dédszülői kort.

A kevésbé szerencsések idejekorán megözvegyültek vagy nem volt ennyire felhőtlen a kapcsolat.

A még kevésbé szerencsések elváltak és tengtek-lengtek a világban.

Most pedig a "szerelem és szabad partnerválasztás mindenek felett" égisze alatt alig van 1-2%-nyi igazán boldog ember, a többi céltalanul bolyong a párkapcsolatok útvesztőjében vagy egész életében azon kattog, hogy juthatott volna neki jobb is, csak gyáva volt fiatal korában vagy túl önérzetes és olyannal szakított, aki jobb, mint akivel most évek óta vergődik.

És a legmókásabb, mikor a múltból kiragadott EXTRÉM PÉLDÁKKAL próbál vígasztalódni, mintha régen mindennapos lett volna a családon belüli erőszak meg a nyomorúságos kényszer-együttélés. Közben meg a többség aránylag békében elvolt egymással, mert más volt a kultúra, egyszerűbbek voltak az emberek és kooperációra voltak nevelve. A férfi is és a nő is. Nem egymás ellenségei voltak és nem az egymás elleni dominanciaharcra trenírozta őket már tinikorban a szülő.

#14: "És egy 40 körüli pasinak mennyi van? :D"

Annak se több, viszont van egy NAGYON FONTOS KÜLÖNBSÉG.

Ez pedig, hogy ezek a 40 éves férfiak legtöbbször nem azért vannak egyedül és párkeresési fázisban, mert 30 alatt céltalanul dugogattak mindenkivel és utána meg selejtebbnél selejtebb partnereket választottak, akikkel nem működött.

Hanem mert...

- Tinikorban azért nem kellettek, mert még nem pejhedzett a szakálluk, kisfiús testük volt, éretlennek voltak bélyegezve, a korosztályuk az idősebb pasikra bukott.

- Korai húszas években azért, mert kimaradtak az egyetemi évekből/tanulós, fiús szakra mentek/dolgozniuk kellett, mindezt sok fiú között/karriert építettek, stb. és egyébként is csórók voltak/túlságosan introvertáltak

- Kései húszas években azért, mert évek maradtak ki és ez látszott rajtuk, ők voltak a "szimpatikus, de valami nem oké vele" srácok illetve az "első randin szexelni akar" meg a "megalszik a tej a szájába és nőként nekem kéne nyomulnom, mert félénk" srácok. Sokszor egy ugyanazon srác váltogatva random a két módszert.

- Harmincasként már rengeteg lelki sérülést ápolt magára ezekből a kimaradt múltbéli dolgokból adódóan és talán addigra akadt neki pár korosztálya, akikből még további lelki sérülést szedett össze, hiszen nem elég, hogy tényleg az az érzés volt, hogy a fiatal, csinos éveiket selejteknek adták ezek a nők, de valójában mostanra sem azért vannak az adott sráccal, mert hű de vonzó álompasi, hanem mert nem jutott jobb vagy mert próba szerencse. Ez igazán tud hízelegni egy olyan embernek, aki egész életében nem kellett a nőknek, hogy most van valamilyen szexuális élete egy olyan nővel, aki szintén lelki sérült nyomoronc.

Csak éppen a férfinek így hozta az élet, ezek a nők meg többnyire sok férfi közül választották ki a selejteket.

Nagyon nem mindegy, hogy VOLT DÖNTÉSI SZABADSÁGOD ÉS ROSSZUL DÖNTÖTTÉL vagy NEM VOLT LEHETŐSÉGED SEM DÖNTENI.

Főleg amikor SOROZATOSAN DÖNTÖTTÉL ROSSZUL, illetve mikor A MÚLTBÉLI LEHETŐSÉGEID HIÁNYA MIATT KERÜLTÉL NEGATÍV MEGÍTÉLÉSRE A MINDENKORI JELENBEN, LAVINAKÉNT GÖRGETVE A MÚLTBÉLI TAPASZTALATHIÁNYODAT.