Másnak nincs elege napjaink "sztárszakembereiből?"

Kérdező ne haragudj, de annyi butaságot hordtál össze, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

Alapvetően - ahogy többen is írták - pszichológushoz járni nem azt jelenti, hogy beülsz egy előadásra, hanem azt, hogy leülsz kéthetente 2 óra hosszára ketten beszélgetni egy szakemberrel. És a megfelelő szakember gyanúsan nem az lesz, akit előadáson látsz - ily módon megértem, ha a "sztárszakemberekből" van eleged, de ennek még kevés köze van a pszichológushoz járáshoz.

Az írásaid alapján a benyomásom az, hogy te önigazolásért mennél pszichológushoz, hogy együtt szeretnél fröcsögni a pszichológussal a szar világról, és kapni titkos tippeket. A pszichológus viszont a te belső elakadásaidat fogja feltárni, ha ezt nem fogadod el, akkor valóban kár eljárni.

A "túl könnyű lett az ismerkedés" frázis nagyon is igaz, csak éppen félreértetted, mert neked pont, hogy nehéz, így érthető, hogy hülyeségnek hangzik. Ugyanakkor éppen arról van szó, hogy abban a világban, ahol csak jobbra meg balra húzzuk az embereket egy mobilappon, ott nagyon nehéz konkrétan "ismerkedni".

Nem csak az ismerkedésre igaz ez, hanem mindenre. Minden olcsó és azonnal elérhető, ezért semminek sincs értéke, és semmire sincs kellő idő. A zenészek pl azzal küzdenek, hogy senki sem ül le meghallgatni egy lemezt, és ezért rengeteg zenész próbál 1-1 dallal versengeni a hallgató pár percnyi figyelméért. Ebben pedig mélységeknek nincs helye, vagy azonnal meg tudod fogni a hallgatót, vagy már lapoz is tovább.

Ebben a káoszban nagyjából az első 7mp-ben kellene megragadni a partner figyelmét valamivel. Az ismerkedésben sikertelen emberek (incelek?) nyűgje pont az, hogy nekik kevés erőforrásuk van az első 7mp-re - ők úgy mondják, "ronda vagyok" -, és azt gondolják, hogy ez a nők hibája. Szerintem ez nem fair, mert igazából a nők is csak a rendszer részei, nem ők mozgatják. Túlpörgetett a világ.

Írod, hogy a rendszerváltással bejött a vadkapitalizmus, amiben kevés győztes jut sok vesztesre. Nos, ezt nem is érinteném inkább olvasgass egy kicsit a rendszerváltás előtti időszak nyerteseiről és veszteseiről.

Nem én vagyok a #24-es, de a #18-as minden volt csak jéghideg és tűpontos nem. Egy torzításokkal, csúsztatásokkal teli, rendkívül szubjektív érzelmi megnyilvánulás volt. Mármint nem feltétlenül van ezzel bajom, csak nevezzük nevén.

Egyébként a #24-esnek minden bizonnyal nem veled van baja, csak be van triggerelve egy bizonyos viselkedésformára. Ettől még nem volt szép a megnyilvánulása - hogy finoman fogalmazzak -, csak éppen annyira volt érzelmileg bevonódott, mint a #18-as.

Az itteni incel vitázókkal két nagy baj szokott lenni tapasztalatom szerint. Egyrészt áldozatnak állítják be magukat, mindeközben nem veszik észre, hogy a kesergésük közben földbe gyaláznak másokat. Másrészt a nyitottság legkisebb szikrája is hiányzik belőlük, csak jól meg akarják mondani a magukét. Ez a kettő együtt még a legjóindulatúbb hozzászólót is csak idő kérdése, hogy ellenük fordítsa.

Aztán ha egy ember már végignyomott 2-3 reménytelen vitát egy-egy incellel egy ilyen topikban, tele lesz a cipője. Legközelebb ha meglátja a következő témát, azonnal felmegy a vérnyomása, és csak odaköp egyet. A #18-as hozzászólásában ez előző néhány incel vita indulatát érezheted magadon.

A világ állandóan változik, csak egy dolog állandó: régen minden jobb volt. Sőt régen még a régen is jobb volt.

Nem unjátok még ezt a "megérett a pusztulásra" közhelyet?

#22: "a nehézségeket kifogásoknak használod a sikertelenséged indoklására. Akkor tudsz csak fejlődni, ha ezeket a dolgokat leküzdendő akadályként veszed, és nem arra használod hogy mentegetőzz velük."

Reális célokért hajlandó vagyok küzdeni, de mikor 10x meg 100x többet kell teljesítenem csak azért, mert nem születtem jó pasinak és még egyéb hátrányaim is vannak, akkor azt inkább megtagadom annak tudatában, hogy nem akarok ilyen világban élni, meghalni meg eutanázia hiányában nem tudok, így sodródom az árral, amíg valami nem történik. Mondjuk megöregszem és meghalok vagy inkább csak meghalok minél hamarabb.

Ne várjon tőlem senki reális helyzetértékelést, mikor évek óta egyre mélyebbre és mélyebbre küzdöm magamat mentálisan és nincs aki segítsen, nincs aki beszélgessen velem a problémáimról, nincs incelekre szabott terápia.

És lehet élcelődni rajta, hogy a világ nem lett teljesen tönkretéve, de csak szét kéne nézni. 2 éve már utazni sem lehet normálisan, oltási könyv meg negatív teszt meg maszk kell mindenhova jó esetben, ha egyáltalán engednek, nincs teljesen körbezárva minden. Vagy nem épp akkor mész, amikor a házakat sodorja az árvíz és Németországról beszélünk, nem valami trópusi helyről, ahol ez a megszokott... Egyre korlátozottabb lesz minden, egyre inkább beleszorítanak egy VR sisakos virtuális valóságba, az engedélyezett, ott "mindent" szabad, de közben egyre inkább elidegenítik még az amúgy is maguknak való és elidegenedett embereket is egymástól.

A 23-as részben jól fogta meg ezzel a 7 másodperces hasonlattal és felpörgetett világgal. Egyre értelmetlenebbek és céltalanabbak a motivátorok, amikben sokan nem is akarnak részt venni, mert undorodnak tőle, de ezt hiába mondják ki, savanyú a szőlő, hiszen "az inceleknek nincs erőforrásuk az első 7 másodpercre".

Ami igaz is, de mi a cél? Az, hogy megdugj valakit, akit tegnap más dugott holnap meg megint más fog? És ha eléggé képes vagy PÁRHUZAMOSÍTANI a folyamatokat (amihez már másfajta erőforrások kellenek, szabadidő, pénz, végső soron sok pénz, amin tudsz vásárolni sok szabadidőt és izgalmas randiprogramokat, hogy ne CSAK önmagadat kelljen adnod, az úgyis egyre inkább háttérbe szorul), akkor rendszeresen fogsz magadnak találni szexpartnereket. De mindegyik eldobható, mint egy zsepi.