Férfiként ennyire nem éri meg hűségesnek lenni?

Én megértelek. Összejössz valakivel, aztán lehet, hogy később szétmentek. Te hűséges voltál, végereményben, nem lett se egy tartós társad, se kalandjaid.

Én megtanultam, nem érdemes hűségesnek lenni (szexuális értelemben), mert a csajok bármikor képesek dobni. Akkor meg, legalább legyen pár jó kalandod, azt senki nem veheti el tőled.

Én nem veszem ezt ennyire véresen komolyan, tudom, hogy az emberben egyszerre ott van a kíváncsiság, a tartósra vágyás és a másik megunása is.

A páromtól azt várom el, hogy tartson ki mellettem jóban-rosszban, jó szülő legyen, a gyerekünk közös, saját legyen. De, azzal szexel, akivel akar. Hány olyan kapcsolat van, ahol a nyitott kapcsolatra áttérés megoldaná a dolgot. Adott két ember, akik a szex kivételével tökéletesen működnek együtt. Ha meg mindkét fél által bevallottan nem működik a szex, akkor kellene túllépni a büszkeségen és szexuális értelemben elengedni a másikat. Nem lenne ennyi válás.

23 ez jól hangzik, de sokan (én sem) nem képesek erre, ha szeretik a másikat. Lehet, hogy egyszer majd változik ez bennem, de kétlem. Amikor a legrosszabb időszakunk volt, akkor se fordult meg a fejemben, pedig hosszabb kihagyások voltak a szexuális életünkben. Undorodom a gondolattól, hogy a párom úgy csókol meg, hogy előtte másban járt a nyelve, vagy úgy szexel velem, hogy nemrég szállt ki a másikból. És értem, hogy lehet fürödni, meg fogat mosni, meg bármit. Attól a gondolat, a kép nem tűnik el a fejemből.

Szóval, van, akinek működik a nyitott kapcsolat, másnak egyszerűen eleve kizárt.

Bár az is igaz, hogy én pl. nem érzem magam kevesebbnek attól, hogy elhajtottam az elmúlt 7 évben a próbálkozókat. Nem ez lenne az, amit sajnálnék, ha holnap kirakna a párom. Gondolom (minimum részben) ezen múlik az egész.

Elvesztegetettnek érzem a lehetőségeket, amikről mellette mondtam le -

Ott, akkor kellett volna elmenned azokkal a lányokkal, ha akartál volna. Te döntöttél, ne mást hibáztass.