Nem találnak kapcsolatot, de meg se próbálják?

Neked legalább vannak matchek

Nekem csodaszámba megy ha van, azzal meg mit kezdjek ha nincs semmi?

Egyszerűen nem tetszettél nekik eléggé.

Aki kicsit kiégett, az kb 2 üzenet után eldönti, hogy érdekes-e neki a másik ilyen szempontból vagy kár az energiát beletolni abba a beszélgetésbe.

Tudom, mert én is ilyen voltam, mikor tindereztem, kivéve hogy nem panaszkodtam, hogy nem kellek senkinek, de ki volt írva, hogy komoly kapcsolatot keresek.

Sok emberre basztam rá, mert fárasztó volt. Untam már végigzongorázni a ki mit csinál, ki mit tanul, miért, mit sportol, miért, hol lakik, miért köröket. Persze, ez sok esetben egy ismerkedés alapja, de engem ezekre válaszolni már egyszerűen nem érdekelt. Beszélgetni akartam. JÓKAT. Lelkitársat akartam, akivel tudok számomra izgalmas beszélgetéseket folytatni és nem valakit, aki kifaggat, hogy aztán kiderüljön, hogy még azok alapján az infók alapján sem tud normálisan elmélyedni egy beszélgetésben, amit ezekkel a válaszaimmal meg a profil leírásommal adtam neki...

Szóval igen, mikor láttam, hogy megint az fog jönni, hogy a másik kérdéseket tesz fel, amire ezerszer válaszoltam, ahelyett, hogy kicsit megdolgoztatná az agyam és olyan dolgokat vetne fel, amiből már kisülhet valami izgalmas, egyszerűen leszartam vagy egyszavakban válaszoltam. Türelmetlen voltam már ahhoz, hogy mindenkivel nulláról húzzak fel egy beszélgetést, ami közben kiderül, hogy fölöslegesen kezdtem el, mert ő neki sincs túl nagy mélysége vagy más okból fölösleges folytatni az ismerkedést.

Aztán így is találtam párt. Ő elég sok beszélgetési alapot adott kezdésnek. Referált arra, amit a biomban olvasott rólam, összekötötte a saját dolgaival és aszerint kérdezett, elég specifikus dolgokat és elég sok témát feldobált a kis bemutatkozásomra reagáló bemutatkozásában. Szívesen válaszoltam neki arra, amit izgalmasnak tartottam és hú, rengeteget beszéltünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Megvolt az első pillanattól az, ahova a legtöbb emberrel csak el akartam jutni a kínkeserves kérdésválaszok után. Valójában ő volt az, akivel nulláról kellett felhúzni az ismerkedést, a többiekkel pedig - 1-ről.

Tudom, hogy így hosszabb idő párt találni. Tudom, hogy nem igazságos. De nem csinálom azt (főleg nem szabadidőmben), amit egyszerűen nyűgnek érzek és nem szórakoztat.