Sírni tudó férfival járnátok?

Miért ne? Nincs azzal semmi gond, ha egy férfi is kimutatja az érzéseit.

Inkább mint a teljesen érzéketlenek, amilyenek is vannak sajnos...

Az én barátnőm meg a baráti társaságom női tagjai is úgy gondolják, hogy jó, ha egy férfi frl tudja vállalni az érzéseit, tud sírni is néha.

Én is meg tudok hatódni filmen, könyvön, esendő emberi történeteken. Olyankor elmorzsolok néhány könnycseppet. Vagy ha valami nagyon kiakaszt lelkileg, előfordul, hogy itthon kikényszerül belőlem, ha leülünk lelkizni róla a barátnőmmel. Persze ez nem mindennapos, csak a mélyebb, tartalmasabb dolgok tudják kihozni belőlem.

De szeretem felvállalni az érzéseimet, megélni őket. Úgy gondolom helyén tudom kezelni, sírok, nevetek, mérgelődök, szeretek. Ember vagyok, felszabadult és boldog. És ha sírok is, az nem azt jelenti, hogy gyengének vagy kétségbeesettnek érzem magam, hanem hogy szebenézek a dologgal, feldolgozom, és utána a belső nyomasztó érzés nélkül túl tudok lenni rajta. Erősnek érzem magam lelkileg. Szerintem az a gyenge, aki nem mer még saját magával, a saját érzéseivel sem szembenézni.

És azt tapasztaltam, hogy a normális nőknek igenis ez jön be :)

Nem tudom, kik válaszolnak az ilyen kérdésekre, az önmagukat fényező puha p.cs "férfiak", vagy valami kontrollmániás "kukijavannők", akik még maguk sem tudják, hogy leszbikusok...

Jópár nővel ismerkedtem már, de marhára idegenkedtek, ha valami faszi nekiállt pityeregni, meg kislányként viselkedett.

17, ha sírsz, mert valami nagy bánat, vagy öröm ért, az nem pityergés és nem kislányos viselkedés.

Többen írtuk, hogy okkal sírni normális emberi reakció. Ha mindenen képes sírni valaki az már sima túlérzékenység.

De a kettő marhára nem ugyan az, hiába próbálod összemosni.