Hogy lehet, hogy a nők egyik fele nagyon megválogatja, kinek szüljön, míg a másik akár szülés után egyedül neveli a gyereket, mert szakítás történik?

Hát, úgy látszik nem csak ez a kettő létezik, mert én magam miatt nem vállalok gyereket és felőlem az atyaisten is lehetne mellettem, annak sem engedném, hogy felcsináljon.

Egyébként az általad leírtak a legtöbb esetben egy emberen belül történnek. A picsulina kiköt egy csomó dolgot csitriként, amit nem tud vagy nem akar magának megteremteni, mert hogy a gyerek miatt rakjon neki valaki más fészket, aztán általában nem jár sikerrel, mert normális ember hülye lenne egyoldalúan mindent elélapátolni csak azért, hogy egy gyerek utána kifúrja (nincsenek illúzióim, ahol a nő sosem volt igazi társ, ott ez történik). Aztán mikor ez nem jön neki össze, mert ha csak a valagad tudod letenni arra a bizonyos asztalra, akkor általában csak azért vesznek igénybe, akkor már 30 körül van. És 30 körül elkezdenek viszketni a gyerekmánok, hogy tudják tartani az 5 éves tervet és minden időre kész legyen, ezért kb hagyják magukba beleereszteni az első embernek, aki erre vevő és első ránézésre nem defektes. Aztán nyilván a rohadás egyoldalú kapcsolatból ki fog lépni a hapsi vagy félre és íme, így lettek a csonka családok. Az ismeretségi köröm szingli anyjait 70%-ban lefedi ez a viselkedésmód. Aztán a keresés folytatódik pulyástól, mégkevesebb eséllyel.

Viszonylag kevés édesanya van, aki úgy marad szingli, hogy a gyerekvállalást igazította az élete többi részéhez és nem fordítva. Ők is inkább idősebb korukban lesznek azok, nem kisgyerekkel.

Azért sok olyan eset is van, ahol a nő megvállagotta kinek szül, mégis el lett hagyva.

A gyerekvállalást a konyhafilózófusok, a brit tudósok és a gyakor bölcselkedői szeretik analogizálni úgy, hogy a nő rossz embernek szült és nem akarta észrevenni, hogy kapcsolata rossz... de a helyzet az, hogy nem tudhatod mit hoz ki egy emberből a gyermekvállalás.

Láttam én olyat is, hogy a nő dirket megbízható "apukának való" férfit választott, aztán a gyerek jött apuka ment.

"Azért sok olyan eset is van, ahol a nő megvállagotta kinek szül, mégis el lett hagyva."

A sztoriból azt fejelted ki, hogy azért a környezet simán szólt, hogy az illető férfi nem lesz jó apa...

Mert nem egyformák az emberek.

Tudom, vannak itt páran akik úgy képzelik a világot, hogy van Józsi, Szabi, Béla, Bence, Krisztián...., mind mások, és vannak A Nők. Nos, nem.

7

A nő meg általában csak szerelmesen és hormongőzösen... Annyi ilyen helyzetben felhívtam a figyelmét az illetőnek számomra gyanús jelekre (nem mondtam semmi olyasmit, hogy mit tegyen, nem vontam le belőle messzemenő következtetéseket neki), de szart rá. Motoszkált bennem végig valami, irritált folyamatosan a helyzet, az én tehetetlenségem, az ő vakságuk és a párjuk lapítása... Aztán (sajnos) igazam lett.

Ez mindaddig szép és jó, amíg csak egy lezárt kapcsolat vagy egy felbontott jegyesség a végeredmény. De azért más életét nem kell kitenni annak, hogy egy agyatlan véglény vagy, akiben a szaporodási ösztön diktálja az iramot.

Eleve egy hatalmas lutri friss kapcsolatokba szülni. Ezt a mai szingli anyák 80%-a elköveti. Rámennek az első vállalható emberre, mint tyúk a meleg takonyra és idejük sincs megismerni, már terhesek tőle. Nem arról van szó, hogy ez még sosem jött be senkinek, hanem arról, hogy a többség rábaszik erre a féktekenségre. Ha megkérdezed, hogy mikor reális az összeköltözés vagy a jegyesség, a legtöbb pár egyetért abban, hogy teljen el 1-2 év addig... És ez csak a közös élet első pici lépése. Ezek meg uccu neki, teherbe is vágják maguk ennyi idő alatt, aztán vagy elveszik őket szánalomból vagy nem, a lényegen igazából nem változtat. Ezek az emberek határidőre akarnak családot és igazából ezért szaladnak bele a pofonba. Ezért nem is gondolnak arra, hogy egyáltalán fenntartásokkal kellene valakit kezelni, ezért is sajnálják az időt egy csomó kardinális dologra. És a legtöbb nő, aki 30 fölött keres párt családalapításra, nem bír várni. Egyszerűen képtelen rá, mindenen átgázol, hogy időben gyerekezzen. Nem mindenki, de ők máshogy viselkednek eleve. Eleve úgy állnak a témához, hogy majd ha lesz normális kapcsolatom és hátterem, akkor fogok igazán gyerekre vágyni.

És normális ember akkor vágyik gyerekre, ha biztonságban érzi magát. Csak sok ember egyszerűen úgy viselkedik, hogy mániákusan hozni akarja a papírformát akkor is, ha ez nincs meg. Nem úgy gondol a gyerekvállalásra, mint egy jó kapcsolatban egy potenciális lehetőségre, hanem konkrétan ahhoz keres partnert, hogy legyen gyereke, mint azoknak a nőknek (egy részüknek pontosabban), akiknek egy stabil, boldog kapcsolatban lett. Gyakorlatilag velük akar versenyezni és fittyet hány mindenre, mert fél, hogy kiszalad az időből. Ez nem a gyerekről szól vagy annak érdekeiről, hanem az ő vágybeteljesítéséről akár olyan áron is, hogy attól, hogy úgy nézel ki, mint az, aki boldog és akit szeretnek, nem biztos, hogy boldog leszel és szeretni fognak...