Miért ekkora gáz, hogy mélységesen elítélem a ghostingolást?

Nem olvastam az előző kérdést.

Szerintem mindenki egyformán megérdemli az egyenességet, őszinteséget, nekem is ez a vesszőparipám. Viszont én már jó néhány keserű tapasztalattal a hátam mögött azt is képes vagyok elfogadni, ha nem kellek. Csak nyilván jobban esik, ha ezt nyíltan kimondják.

#9 akkor még nem voltál úgy visszautasítva, mint pl én, kövér vagyok, igen elég nagy negatívum, az egyik lánynak annyi volt a reakciója, hogy nem disznópásztor ő.

Ettől azért az is jobb lett volna ha nem ír semmit

Szerintem helyzetfüggő.

Alapvetően elítélem, de pl. én már jártam úgy, hogy baromi egyértelmű volt, hogy nekem nem jött be valaki (nem voltam aktív a kommunikációban, nem egyeztem bele a semélyes találkába), vagy nem akartam tőle semmit, esetleg többször a tudtára is adtam neki ezt, és ennek ellenére nem állította le magát, és akkor bizony ghostingoltam vagy épp tiltottam is.

Vagy ha valaki ismeretlenül rám ír, hogy mizu, heló, deszépvagy mittudomén, azoknak nem írok vissza.

De ha már valakivel egy ideje találkozgatok és meggondolom magam, akkor elmondom neki normálisan, hogy részemről ez ennyi volt. Ez nem őszinteség meg egyenesség kérdése, hanem egyszerűen arról van szó, hogy egy felnőtt ember tudjon már egészségesen kommunikálni legyen szó bármiről.

Nem azért, mert tartozok neki, de pl. nekem is kevésbé esik rosszul az, ha valaki egyenesen elutasít, mint az, hogy egyszercsak ghostingol.