Miért vagyok ennyire szerencsétlen a szerelem terén? Van ilyen, hogy valakinek egyszerűen nem jön össze?

Igaz, hogy még fiatal vagyok (19 leszek mindjárt), de azért ebben a korban a legtöbb fiatalnak már volt legalább egyszer barátja/barátnője vagy éppen jár valakivel, csókolózott már vagy valami. Nekem semmi.

Még az ovis szerelem, gyerekszerelem is kimaradt, engem kamaszkorom előtt ezek a dolgok egyáltalán nem érdekeltek, nem tudtam úgy nézni a fiúkra, pedig akkor nagyon sok fiú barátom volt.

13 éves koromban voltam először szerelmes, egy osztálytársamba, de viszonzatlan volt, rám sem hederített, barátok sem voltunk, alig beszéltünk és azt is mondogatták róla, hogy meleg, ez nem tudom mennyire igaz, de elképzelhető. Több mint 2 évig szerelmes voltam belé, azt hittem sosem felejtem el, de aztán sikerült és most már el sem tudnám képzelni, hogy vele járjak.

Aztán beleszerettem egy tanáromba, mondanom sem kell, miért volt teljesen reménytelen.

Utána elköltöztünk, az új helyen szerelmes nem voltam senkibe. Volt egy srác, aki tetszett, idősebb volt nálam, de mint kiderült, van barátnője és csak látásból ismertem, semmit nem tudtam róla. Meg persze volt, hogy én is odáig voltam egy hírességért, de az csak plátói szerelem.

Aztán most visszaköltöztem, bekerültem egy új közösségbe, ahol van egy fiú, aki elég szimpatikus és helyes is, ráadásul korombeli és csak bő 1 évvel idősebb nálam (általában az idősebbek jönnek be), nem vagyok belé szerelmes még, de akár el tudtam volna képzelni, hogy majd egynap vele talán összejönnék ha úgy alakul, erre kiderült, hogy külföldön akar továbbtanulni. Távkapcsolatot meg nem akarok, főleg nem úgy, hogy szinte úgy is indulna és ez nem egy átmeneti állapot lenne.

Egyszer egy nyelvsuliba jártam, ott egy fiúnak tetszettem, de nekem ő sem külsőre, sem személyiségileg nem volt az esetem, teljesen más volt. Meg volt olyan, hogy valaki nyomulni kezdett rám, azt inkább hagyjuk. Ezek is évekkel ezelőtt voltak, mostanában semmi. Pedig az utcán folyamatosan megnézegetnek, beszólogatnak, lépten-nyomon, ha ennyire “jó csaj” vagyok és amikor a világon a legegyszerűbb ruhákban vagyok, akkor is bámulnak, akkor miért nincs pasim, de még csak miért nem is kezdeményez senki? Se a volt sulimban, se a mostaniban, sehol.

Most nem feltétlen az zavar engem, hogy szingli vagyok, elvagyok én így is, de egy idő után (mondjuk 20 éves kor felett) már azért furán fognak rám nézni, ha soha nem volt még barátom meg semmi tapasztalatom a fiúkkal, szűz vagyok stb. Vagy kattantnak vagy leszbikusnak fognak gondolni. Túl korán kezdeni sem jó, de túl későn sem, mert akkor gátlásosabb leszek és gondolom sok pasi huszonévesen majd nem egy szűz lánnyal akar bénázni.

Főleg, hogy sokszor meglepődnek ezen, hogy sosem volt még barátom, mert egy teljesen normális, értelmes lány vagyok, átlagos külsővel, általában szépnek szoktak tartani. De én erről már tényleg kezdek letenni, egyszerűen esélyt nem látok rá, hogy nekem a közeljövőben lesz barátom. Igazából nem is feltétlen komoly kapcsolatra vágyom, de valami tapasztalatot akarok már szerezni a pasik terén.