Miért nem megy ez nekem? Tényleg velem lenne a baj?

Röviden: élsportoltam és már ott kezdődtek a problémák. Nagyon rossz edzőim voltak, volt amelyik megzsarolt, otthagytak egy edzőtáborban,képembe hazudtak jó párszor, majd a hátam mögött elhordtak mindennek egy szar semminek- így szó szerint. Közben pedig agyonnyomtak a teherrel és napi szinten üvöltöttek velem hogy ez szar amit csinálok, és amúgy miért vagyok ilyen buval baszott - már bocsánat szó szerint idéztem.

Volt egy kisebb szerelem de az nem volt túl mély , üzenetben közölte velem hogy neki ez így nem megy hogy a sport miatt nincs időm. Mindegy túlleptem rajta és a gimi elején csak a tanulásra és a sportra koncentráltam. Aztán éreztem hogy hiányzik ,hogy valaki érdeklődjön irántam mint nő. Végül elmentem egy netes randira ahol 2 alkalom után kiderült hogy narkós a srác, ott is hagytam gyorsan.

Aztán hirtelen beleszerettem valakibe aki jóval idősebb volt nálam ,majd mikor megvolt az első őszinte beszéd az érzelmeinkről közölte hogy neki van egy régi és tartós párkapcsolata, élettársa van. Végül egészen értelmesen és szépen sikerült elválni és megbeszélni hogy ez így nagyon nem fog működni köztünk. Mégis én jöttem ki szarul belőle, mint minden kapcsolatokból. Nem merek bízni ezt tudom. Van most egy valaki akivel talalkozgatom de sem a kémiát sem a bizalomat sem az érdeklődést nem érzem. Szeretnék még így végzősként az egyetem előtt valami normális kapcsolatot aminek nem a csalódás és a pofára esés a vége. Félek hogy újra és újra csalódom , így az érzelem mentes szexkapcsolat is megfordult a fejemben, ugyanakkor vágyom az érzelmekre csak azoknak mindig csalódás volt a vége, legyen szó bárkiről.

Valaki aki volt hasonló helyzetben? Hogyan kerültetek ki a bizalmatlanság bűvköréből?