Félek, hogy egyedül maradok. Hogyan győzzem le ezt az érzést?

Én próbálok boldog lenni egyedül, de egyszerűen nem megy. Soha nem nyitottak felém a férfiak kb. Egyetlen egy kapcsolat van mögöttem, ami tavaly véget ért majdnem 8 év után. Az exem előtt csak 1 ember volt, de ő is csak szórakozott velem. De sem az iskolában, sem régen bulikban, sem munkahelyen nem nyitottak/nyitnak felém a férfiak. Új társaságba nem igazán kerülök már. Járok edzeni, csinálok programokat barátnőkkel/kollégákkal, de ennyi. Ezáltal neten próbálok ismerkedni, de nem sok sikerrel. Kb 8 férfi volt, akikkel találkoztam, abból 6-tal én nem éreztem, hogy meglenne a vonzalom. A 2,aki tetszett pont, nekik én nem tetszettem személyesen. És nem akarok felszínes lenni, de ha nincs vonzalom, úgy halott részemről az egész..

Ez valószínűleg azért lehet, mert olyanokat "húzok" be, akik képek alapján sem annyira a hűha kategória számomra, de a képeik alapján úgy látom, közös az érdeklődési kör És látok bennük potenciált. A tipik jó pasik nem az eseteim, meg nem is nekem valóak. Átlag férfiak tetszenek, átlag igényekkel, de egyszerűen ez a netes ismerkedés nekem nem megy. Képen nem jön át, hogy meglesz-e a szikra, vagy sem.. Nem tudom, hol tudnék ismerkedni, vagy mi velem a baj, hogy személyesen nem is érdeklődött felőlem soha senki. Volt/van rajtam még egx kis felesleg, de most rengeteget sportolok és szépen leadtam azt a kb 10 kilót, tehát sosem voltam dagadt. Még van egy kis hasam, de amúgy izmos, formás vagyok. Normális kommunikációra is képes vagyok, nem vagyok magamutogató, önálló vagyok, igényes, stb. Kicsit talán zárkózottabb vagyok a szakításom óta, de amúgy nem egy unalmas itthon ülős nő vagyok.

Tudom, hogy még korai ez a kijelentés, mert csak 27 leszek, de nagyon félek, hogy egyedül maradok, hiszen az eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy egyszerűen nem kellek a férfiaknak. Azt sem értem, az exem mit látott meg bennem anno, mert azért sosem voltam egy tipikus fullos csaj. Az önbizalmam is eléggé tönkretette a kapcsolat végén már, amin igyekszem dolgozni. Ahogy azon is, hogy jól érezzem magam egyedül, de nem megy. Nem érzem magam egyedül teljesnek. Ráadásul a szabadnaojaimat nagyon nem szeretem egyedül tölteni, amikor nem ér rá senki. Persze elmegyek sportolni, meg teszek-veszek itthon, de az nem olyan. Mások meg a párjaikkal programoznak...

Nem tudom, mit kezdjek magammal. :( már az ismerkedéshez sincs semmi kedvem, főleg interneten. De ha meg nem erőltetem magamra, soha nem lesz senkim.

Nem értem, mások, akik kilépnek egy hosszú kapcsolatból, ők hogy találnak "rögtön" pár héten/hónapon belül valakit? Elvileg az ilyen "felszabaduló" nőkre rögtön lecsapnak, hát rám meg nem kíváncsi senki... Mit csinálok rosszul?

Azt sem tudom, hol ismerkedhetnék neten kívül. Munkahely, edzőterem kilőve. Vagy engedjem el az egészet?