Hogyan vegyek bátorságot leszólítani egy nekem szimpatikus lányt?

Sosem voltam jó ,,csajozás"-ban és ismerkedésben, nem vagyok az a nagyon közvetlen ember sem és még barátnőm se volt soha, így nem is nagyon van tapasztalatom hogyan kellene csinálni. Ha elkezdődik egy beszélgetés akkor onnanstól már okés, általában mindig sikerül valami témát találnom, hogy ne legyen az a kínos csend(annak ellenére, hogy egyébként eléggé csendes srác vagyok), de szinte lehetetlennek érzem egy ilyen beszélgetés elindítását. Tegnap utaztam haza és nem messze tőlem ült egy nagyon aranyos lány. Úgy tűnt mintha én is szimpatikus lennék neki, mert eléggé sokszor odapillantott rám, és sokszor összeakadt a tekintetünk is, de aztán mégse szólítottam meg amikor szálltunk le..

Először tök izgatott lettem, hogy hátha most összejön valami, de utána kb. folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy lehet hogy van barátja és mekkora égés lenne ha úgy szólítanám le vagy csak azért nézett, mert azt gondolhatta hogy mit néz ez a balfék. Ezután már inkább próbáltam kerülni a tekintetét annyira kínosan éreztem magam.

Annál a kevés alkalomnál amikor előfordul ez velem szinte mindig úgyan ez volt a szitu. Először felspanoltam magam, utána elkezdtem ezeken a hülyeségeken kattogni, próbáltam minél semlegesebbnek mutatni magam a másiknak, nehogy észrevegyen rajta valamit és beégessem magam, majd miután elváltak útjaink kb. azonnal megbántam, hogy nem léptem és ezen ércelődök napokig vagy rosszabb esetben több hétig.

Egyszerűen hiába próbálom rávenni magamat nem megy. Olyan mintha valami lehetetlent kérnének tőlem. Ha pisztolyt szorítanának a fejemhez akkor sem lenne hozzá bátorságom. Aki volt hasonló helyzetben, hogyan sikerült legyőznie ezt az akadályt, ha lehet annak hívni?