Mennyi esélye van egy 29 éves,introvertált,ritkán kimozduló,home office-ból dolgozó (de amúgy jó adottságú) férfinek, hogy valaha komoly kapcsolata legyen,ha még nem volt?

Ez volnék én, a hétköznapjaim elég szürkék, egy nagy cégnél dolgozom, de otthonról, a kollégáimat alig ismerem személyesen, eszem,iszom,edzem, youtube videókat nézek társadalmi, gazdasági, politikai témákban, vagy sorozatozom, stratégiai játékokkal játszom, egyik nap olyan mint a másik. Jól keresek, meg jól élek, de nincs nagyon társaságom, néhány barátom van, akikkel évente 1-2x elutazunk valahova külföldre, családtagjaimmal is ugyanez, hogy néha összefutunk és elutazunk valahova. Évközben általában Budapestről, nyáron meg a Balatonról szoktam dolgozni. Nincs nagyon társaság, ahova rendszeresen eljárnék. Komoly kapcsolatom nem volt még, eddig akikkel összejöttem hamar kiderült, hogy nem illünk össze és vége lett. Tinderezni néha szoktam, mert máshol nem tudok ismerkedni, ebből viszont érdemi kapcsolatok nem igen alakulnak ki. Látszólag önző, egoista tipikus Y generációs alaknak látszom, sokan azt hiszik ,hogy csak magamra gondolok és csak a pénz motivál. A valóságban azonban az ellenkezője az igaz, egyáltalán nem érdekel már a pénz, ha vágyom is valamire munkahelyen az max az elismerés. Ezen kívül a valódi vágyam, hogy legyen egy társam akivel szeretjük egymást és gyerekeim,saját családom. Ez a valódi vágyam, viszont ez senki nem nézi ki belőlem, vagy ha el is mondom őszintén általában kiröhögnek vagy hülye naivnak néznek, hogy minek akarok én családot meg őszinte kapcsolatot egy ilyen világban.