Ez mennyire normális 22 évesen?

22 éves múltam,és mondhatni a szerelem teljesen kimaradt az életemből.Sosem csókolóztam,férfiakkal szinte semmi kapcsolatom sincs.Nyilván ezek alapján igaz,nem vagyok csinos nő,és vonzó sem,ennek ellenére nem is igazán vágyom rá.Megnézem a férfiakat,pl társkeresőn szereplőket vagy mindenféle hírességet,de úgy a való életben egyáltalán nem akarom és nem is tudnék kapcsolatot teremteni senkivel.Ha meglàtok egy számomra helyes pasit,elképzelem,hogy milyen jó lenne ha megölelne,ha érezhetném,hogy pont én lettem annyira fontos neki,hogy összejöjjön velem,de úgy sem maga a szex,sem úgy a komoly kapcsolat nem hoz lázba.Kb tényleg csak álmodozom a szép dolgokról,amik egy kapcsolattal járnak,de úgy igazán sosem mernék kezdeményezni senkinél és valahogy nem is szeretnék.

Ez önbizalomhiány lenne? Vagy hatalmas gátlás? A koromban a legtöbb lány már kapcsolatban él,néhányan szülnek,ezért nagyon sokszor kellemetlenül érzem magam,mert folyton úgy érzem valami nem stimmel velem. Egyszerűen ennyire éretlen lennék? 22/l