Mennyire normális az ha nekem még 24 évesen nem volt részem kölcsönös szerelemben?

40-50 éve mások voltak a társadalmi referenciák, nem az emberek voltak mások. Szvsz nem volt jobb akkor. Én jobban érzem magam itt és most, minthogy visszavágyódjak a szocializmusba.

Nem normális. A többség szerez ilyen tapasztalatot már 20 éves kora előtt is.

És szerinted akik kapcsolatban vannak körülötted, ott van kölcsönös szerelem? Mert én leginkább azt látom, hogy az egyik fél szerelmes, a másik meg élvezi ennek előnyeit.

Kölcsönös szerelem, kb. a mesékben létezik. Örülhet az ember, ha az életben egyszer összejön. Én egyszer hittem azt, hogy sikerült, 29 éves koromban, de az évek során visszamenőleg is megkérdőjeleztem nem ok nélkül, hogy vajon valaha szerelmes volt belém egyáltalán? Se előtte, se utána nem jött össze soha. 40 évesen éreztem azt először, hogy ez most nagyon kölcsönös, de kitörölhetem vele, amikor már családos volt az illető, meg én is.

24 évesen lett először barátnőm, bár sajnos nem tartott, csak egy évig a kapcsolat, mert kiábrándítóan viselkedtem és tapasztalatlan voltam.

Most 28 vagyok, azóta sem találtam senkit. Ez van, majd az Isten küld társat, amikor kell. 🙂

"A többség szerez ilyen tapasztalatot már 20 éves kora előtt is."

Egyébként erről van szó. Szóval azért ha kint sétálsz az utcán, láthatod, hogy szép, fiatal párocskák járkálnak kézen fogva, a többség ilyen. Az, hogy ez neked nem jött össze, az ciki, de te nem számítasz, mert a többségnek összejön. Innen lehet tudni, hogy átlagos vagy vagy vesztes. És ne felejtsük el, hogy vesztesből kevés van!